A magyarországi felsőfokú bányaipari szakoktatás története 1735-2010

Előszó

Kedves Olvasó!
A magyarországi bányászati szakemberképzés krónikájának újabb - immáron harmadik - könyvét nyújtjuk át Önnek és ajánljuk szíves figyelmébe. A szerzők és szerkesztők a bányaipari szakmunkás- és technikusképzés után a szakma diplomát adó iskoláit, az ott folytatott oktatómunka történetét mutatják be.
A témában ez idáig megjelent írások közül ennek van a leggazdagabb hagyománya, szakmatörténeti múltja és irodalma. Éppen ezért a szerzők és a szerkesztők arra törekedtek, hogy az eddigi hagyományokat és értékeket megőrizve egészítsék ki és írják tovább a történetet. A korábban megjelent könyvek koncepcióját, szerkezetét követve - a társadalmi, gazdasági viszonyok kölcsönhatásában - helyezték más megvilágításba a történéseket. A könyv fejezeteihez Krisztián Béla - a korábbi könyvek egyik szerzője - írt bevezetőt, mintegy korhű társadalmi keretbe foglalva, helyezve az eseményeket. így vált a három kötet egységes egésszé, egységbe foglalva a magyarországi bányász szakember képzés különböző szintjeinek történetét.
A könyv a magyarországi bányász akadémiai és egyetemi oktatás három - egymástól térben és időben is jól elhatárolható - korszakát mutatja be Selmectől, Miskolcig.
A selmeci bányászati főiskola 1735 évi alapításától az 1919 évi Sopronba költözésig tartó időszak a képzés hősi korszaka, amely összefonódott Magyarország függetlenségi és polgáriasodó küzdelmeivel. A soproni bányászati-erdészeti akadémia, egyetem, 1959-ig tartó működése a két háború közötti békeévekre, majd a második világháború és az azt követő szocialista rendszer korai időszakára esett.
A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem létrejötte egybeesett az újjáépítés, a tervgazdaság korszakával. Az első ötéves terv fő célkitűzése, az ország szocialista iparosítása volt. Az iparosítási program fő irányát a nehézipar gigantikus fejlesztése képezte. Ezen belül is a bányászat és a kohászat élvezett kitüntető szerepet. A fejlesztések egyik kiemelt területe a borsodi iparvidék Miskolc, Ózd, Kazincbarcika volt. Az iparosítás, a nehézipar fejlesztésének megvalósításához a szakmunkások és technikusok tömege mellett az új szocialista reálértelmiséget alkotó bánya, kohó, gépész, mérnökök sokaságára volt szükség. Ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot volt hivatott ellátni a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amelynek tevékenysége hosszú éveken át összefonódott a nehézipari ágazatok helyzetével, élvezve annak előnyeit és leépítésük konzekvenciáit.
A rendszerváltást követő két évtized a hazai ipar gyökeres szerkezeti átalakulását hozta. A nehézipari egyetem is profilváltásra kényszerült. A ma már itthon és nemzetközileg is elismert Miskolci Egyetem meghatározó tényezője a hazai felsőfokú oktatásnak. Az egyetem legrégebbi műhelye, a műszaki-földtudományi kar, az elmúlt évben ünnepelte miskolci ténykedésének 50. évfordulóját. Vissza