Bortnyik Sándor emlékkiállítása

Előszó

Részlet a tartalomból:
"Bortnyik Sándor gyűjteményes kiállítását 1969 tavaszán rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Meglehetősen egyedülálló, szinte merész kezdeményezésnek tűnt ez akkor. Okkal figyelmeztetett a katalógust bevezető tanulmányában dr. Pogány ö. Gábor, hogy a művész „azok közé a nagyjaink közé tartozik, akiknek műtörténeti rangja további széles körű tudatosításra vár, s akinek életműve sem a szakmában, sem a közönség körében még nem ismeretes fontosságának megfelelően". Az azóta eltelt nyolc év a kezdeményezés helyességét igazolta. Bortnyik Sándor „divatba jött", életének utolsó éveiben a külföld érdeklődésétől a legmagasabb itthoni művészeti kitüntetésig, a Kossuth-díjig mindenben volt része. Egyes nyugati kutatók ugyan már a hatvanas évek közepén felfigyeltek korai, síkkonstruktivista alkotásaira, 1969 óta viszont senki sem kockáztathatta meg, hogy Bortnyik említése nélkül beszéljen a századeleji avantgardról Londontól Moszkváig, Kölntől Milánóig egyéni és csoportkiállítások látogatóinak ezrei találkozhattak — főként korai — műveivel. Az avantgard itthoni és külföldi megkésett propagátorai sorra tűzték zászlajukra Bortnyik nevét, tiltakozása ellenére is egyetlen, viszonylag rövid, bár valóban jelentős alkotói periódusát abszolutizálták, anakronisztikuson megfosztván azt a létrehozó szándék osztályharcos tartalmától. Kiállítások, publikációk sora zárta le így munkásságát 1925-tel, jó esetben elismervén még korai plakátjait, s szabadiskoláját..." Vissza