Előszó
Sorozatunk második kötetét tartja kezében az olvasó. ezúttal is két hasonló pályán dolgozó, azonos szellemi körbe tartozó, felelős gondolkodású értelmiségi életútját, elveit, tapasztalatait,...
Tovább Előszó
Sorozatunk második kötetét tartja kezében az olvasó. ezúttal is két hasonló pályán dolgozó, azonos szellemi körbe tartozó, felelős gondolkodású értelmiségi életútját, elveit, tapasztalatait, gondolatait és aggodalmait foglalják magukba a hosszú órák beszélgetéseit megőrző sorok. A pálya bár nem azonos léptékű, mégis azonos ívű. Kondor Katalin sok-sok éve az egyik igen népszerű szerkesztője a Magyar Rádiónak, itt felnőve vált az intézmény vezetőjévé, Borókai Gábor pedig pályája első felében lett kormányszóvivő, államtitkár, majd szinte semmiből, lelkes csapata élén építette fel a Hír Televíziót. Két sikeres ember - mondhatnánk, ha nem lenne tény, hogy már egyikük sincs a helyén. A sajnálkozásnak azonban itt nincs helye. Többre vagy másra lenne szükség. Arra, hogy az építők ne tűnjenek el mindhiába, mert a nemes akarat és a tiszta szándék elkárhoztatása mögött mindig csak üres légvárak maradnak.
Szóval pokol és mennyország az, amiről beszéltünk a januári kristálytiszta hóban, az ablakon át szemezve a dobogókői Hotel Manréza jókedvű rigóival. A mai kor mindennel felszerelt (és megvert) embere valóban határán jár mindkettőnek.
Vissza