Börtönnaplóm

Előszó

1927 őszén, tehát pontosan tiz esztendővel ezelőtt kerültem be a Markó-utcai fogházba.
Amit láttam és tapasztaltam, azt naplóba foglalva megirtam. Az anyagot, nagy általánosságban, előadások és interpellációk formájában, már ismertettem a nyilvánossággal, de összefüggően, részletesen és folyamatosan e könyvben bocsátom először a közönség elé, tiz esztendővel a lejegyzés után.
E könyvben tehát a tiz esztendővel ezelőtti helyzet hü tükrét kapja az olvasó. Ma már sok minden másként van a fogházban! A változások és javitások egész sorát hajtották végre az illetékesek.
A változások és javítások létrejöttében tekintélyes része van annak, hogy öt hónapot a fogházban töltöttem és hogy e könyv adatait rendelkezésére bocsátottam az illetékeseknek, akik igazán őszinte jóindulattal honorálták szándékaimat és ahol csak lehetett, korrigálták az általam panaszolt hibákat.
E napló tehát teljesitette kötelességét és ma már csak dokumentum, emlék, memento, amit tisztelettel ajánlok a mindenkori igazságügyminiszter ur és a bírói és ügyészi kar tagjainak szives figyelmébe.
Mert a börtön sohasem volt és sohasem lesz ideális tartózkodási hely, de a fejlődésnek és a humánus könnyitéseknek mindig tág teret ad anélkül, hogy ezáltal elvesztené fenyitő, vagy javitó jellegét.
Most, nemrégiben, éppen e könyv korrigálása és ujból való átolvasása közben jártam Párizsban, ahol meglátogattam többek között egy 1450-ben épült börtönt is. Vissza