Madách-Ránki: Az ember tragédiája

Előszó

Részlet a könyvből:

"A drámai költemény születése
A XIX. század 20-as éveitől kezdve filozófiában és művészetben egyaránt mind erőteljesebben jelentkezett az ember sorsszerű kötöttségének vagy szabadságának problémája. Ez a kérdés foglalkoztatja azokat a költőket is, akik a Faust nyomán kialakult műfajban, a drámai költeményben "vigasztalódtak azért, hogy nem lehettek filozófusok". Eleinte inkább egy-egy nagy, mithikus emberalak áll az ilyen művek középpontjában (Shelley: Prometheus, Byron: Kain); időközben egyre inkább érvényesül Schelling és különösen Hegel felfogása, amely a történelmet, mint a világszellem kibontakozását, int művészi módon felépített egészt szemléli, így alakul ki az ún. emberiség-költemény, amelynek két legnagyobb szabású műve Victor Hugo századok legendája című eposzsorozata és Az ember tragédiája.
A tragédia szellemi rokonságát keresve egy másik világdráma jut az eszünkbe, amely, akárcsak Victor Hugo eposzsorozata, az 50-es években fogamzott meg egy művész elképzelésében, de jóval később készült el: Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje. Az eszközök és a képvilág különbözősége mellett mindkét mű az isteni világtól elszakadó ember útjáról szól, amely egyre mélyebbre vezet; a világ pusztulásának vízióját mindkét műben a természet örökkévaló erői és a nő tisztább, a természethez és az isteni világhoz közelebb álló lénye váltja meg." Vissza