Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése

Fülszöveg

Monteverdi születésének 400 éves évfordulójára az Operaház bemutatta a Poppea megkoronázását. Monteverdi utolsó, legnagyobb remekművét. És bebizonyosodott, hogy a mű, amelynek csupán énekszólama és a kíséret vázlata, meg a zenekari közjátékok valamivel teljesebb lejegyzése maradt fenn, fantasztikus erővel sugárzik ma is; az 1642-ben írt kottasorokból nagyszerű, életteli jellemek bontakoznak ki egy nagyon átgondolt, nagyszabású zenedráma keretében.
Az Odüsszeusz hazatérését csupán egy év választja el a Poppeá-tól; 1641-ben volt az első előadása Velencében, a Teatro San Cassianorban. Ez a színház volt az első nyilvános operaház Európában. 1637-ben nyílt meg, s nyomában egymásután lépett működésbe a többi (a század végén már 16 operaház tartott előadásokat Velencében.). Ez a tény az opera műfajának társadalmi helyzetében jelentett változást: azelőtt hercegi udvarok fényűzése volt, most már bárki meghallgathatta az előadásokat. Az új közönség igénye vissza is hatott magára a műfajra: az opera szereplőinek egy része új réteget képviselt; népies figurák, kisszerű és komikus alakok kerültek az istenek és mithológiai hősök mellé. Ez az az időszak, amikor a Comedia in musica műfaja is kialakulóban van Rómában. Monteverdi néhány évvel korábban már megpróbálkozott a vidámabb témájú operával, a "Finta pazza Licori" azonban sajnos elveszett. Remekül formált, életteli népies figurákkal találkozunk azonban az Odüsszeuszban, komikus (Írosz) és komoly felfogásban (Eumaiosz, Eurükleia) egyaránt, közeli rokonuk a Poppea egyik legérdekesebb és legszebb emberábrázolása: Arnalt alakja, akivel a mi közönségünk is megismerkedett már. Vissza