| Bóta Gábor: Előszó | 5 |
| Alföldi Róbert: Váratlanul fejbe vágtak | 7 |
| Almási Tamás: Klasszikus iskolán nőttem föl | 11 |
| Antal Imre: A dráma van, a szereplők már eltűntek | 13 |
| Avar István: A színházak kimentek a színészek alól | 16 |
| Bács Ferenc: Nem tartozom sehova | 19 |
| Bajor Imre: Mindent magamtól értem el | 22 |
| Bálint András: Nem szabad engedni, hogy befogják a szánkat | 25 |
| Bárdos András: Megvásárolt készségek | 27 |
| Nagyobb a zűrzavar a politikában, mint az országban | 30 |
| Bárdy György: Az elégedett intrikus | 33 |
| Békés Itala: Hogyan lettem senki? | 36 |
| Bereményi Géza: Tartozunk egymásnak a színházzal | 38 |
| Bessenyei Ferenc: A Földet elhagyta az Isten | 41 |
| Bezerédi Zoltán: A rendezés démonikus csata | 43 |
| Blaskó Péter: Színházak vándora | 46 |
| Bodrogi Gyula: Ennyi pénzből rajtam kívül senki nem csinál színházat | 48 |
| Bornai Tibor: Nem kell az összes halat kifogni a folyóból | 51 |
| Cserhalmi György: Túlélő típus vagyok | 54 |
| Bizonyos határt át kell lépni | 56 |
| Csernus Mariann: Imádkozom a mindennapi dühkitörésemért | 58 |
| Csukás István: Maga a lét egyfajta abszurditás | 61 |
| Behelyettesíthetők vagyunk | 64 |
| Demján Sándor: A jövő városi kultúrája | 67 |
| Derzsi János: Nyugtalan végvári vitéz | 75 |
| Díner Tamás: A csend művésze Tihanyban | 77 |
| Dőry Virág: Tíz év után újra a színpadon | 80 |
| Ernyey Béla: Princ elment, Ernyey visszajött | 82 |
| Eszenyi Enikő: Hamletet senki nem fogja ismerni | 84 |
| Fábry Sándor: Rezsimkritikus álláspontot képviselek | 87 |
| Farkasházy Tivadar: Elegem van az értelmiségből | 91 |
| Ferrari Violetta: Nem vagyok hajlandó a színpadon meghalni | 94 |
| Gábor Miklós: Képzelgő kamasz vagyok | 97 |
| Galambos Lajos: Az egész világ egy giccs | 102 |
| Garas Dezső: A magányhoz nagy erős emberek kellenek | 105 |
| Sok pofont kapott a filmszakma önmagától és kívülről is | 107 |
| Gárdos Péter: Fizess, nézd meg, és állj tovább! | 109 |
| Gera Zoltán: Valóban befelé fordultam | 112 |
| Geszti Péter: Hamlet és Terminator | 115 |
| Halász Péter: Sorozatgyilkosság a Merlinben | 118 |
| Sötét erők az alvilágból | 120 |
| Hamvai Kornél: Az okos emberekhez nem értek | 123 |
| Haumann Péter: Víz fölött tartom az orromat | 125 |
| Havas Henrik: Tragédia, ami az MTV-ben történt | 128 |
| Helyey László: Nem szeretek a kispadon ülni | 131 |
| Hernádi Gyula: Sokan akarnak minket szétválasztani | 134 |
| Hernádi Judit: Nekem el lehet hinni | 136 |
| Hirtling István: A nehezebb megoldásokat kérik rajtam számon | 139 |
| Hobo: Vannak, akik nem eladók | 142 |
| Holl István: Nem akarok emlékeket | 145 |
| Horvát János: A politikai igenis beleszól | 148 |
| Huszárik Kata: Hyppolitot és társait újra játsszák | 151 |
| Iglódi István: Nehéz, ám felettébb hálátlan feladat | 153 |
| Jancsó Miklós: Sokan akarnak minket szétválasztani | 155 |
| Kállai Ferenc: Az igazság a hatalom mellett van | 157 |
| Kamarás Iván: Nehogy csak ügyeletes szépfiú legyek | 160 |
| Kaszás Attila: Hogy mit érek el, és ez kit érdekel? | 163 |
| Kazimir Károly: Mindig olyasmit műveltem, amit mások nem | 165 |
| Kepes András: Még elférne egy intelligens televízió | 167 |
| Nincs is nekem már új arcom | 171 |
| Kern András: Megpróbálom magam lecsendesíteni | 174 |
| Király Levente: Örömszínész vagyok | 177 |
| Kishont Ferenc: A szatíra utolsó mohikánja | 179 |
| Kiss Csaba: Feltétlen kapituláció a pénz előtt | 184 |
| Koltay Gábor: Sok a téveszme velem kapcsolatban | 187 |
| Koltai Róbert: Ízléses haditett a gyilkos világban | 190 |
| Koncz Gábor: Nem akarom lesütni a szemem | 192 |
| Kondor Katalin: Nem vagyok pályázó típus | 195 |
| Konrád György: Győzni vagy megegyezni? | 200 |
| Kornis Mihály: Írni mindig rettenetes | 204 |
| Korniss Péter: Nem vagyok az ellesett pillanatok embere | 208 |
| Kovács András: Megszűnt a kohézió a szakmában | 211 |
| Krecz Tibor: Szeretnék nyomot hagyni | 214 |
| Krencsey Marianne: Elment a kedvem a játéktól | 218 |
| Kulka János: Engem ütni-verni kell | 222 |
| László Ervin: A tudat forradalma | 225 |
| Lehoczky Zsuzsa: Előttem a múltam | 228 |
| Mácsai Pál: A legenda a néző dolga | 230 |
| Makk Károly: Az elit zavarban van | 232 |
| Malek Andrea: Közelebb került az élethez | 234 |
| Márk Tivadar: A régebbiek tudták, hogyan kell viselkedni | 237 |
| Markó Iván: A Kékszakállú két arca | 240 |
| Máté Gábor: A lehetőségek bezárultak | 242 |
| Méhes László: A színészet csak a harmadik sorban | 245 |
| Mester Ákos: A mértékadás döntőbb a példányszámnál | 248 |
| Mészáros Márta: Ahány ember, annyifelé beszélnek | 251 |
| Mészöly Dezső: A mellbevágó drámaiság | 254 |
| Mohácsi János: Borzalom és humor | 257 |
| Molnár Piroska: Nem vagyok egyedül | 260 |
| Müller Péter Sziámi: Művészeti öttusázó | 262 |
| Nagy Bandó András: Minden percet meg akarok becsülni | 264 |
| Novák Eszter: A hosszú távú társulati munkában hiszek | 266 |
| Novák Péter: Megadom az esélyt magamnak | 269 |
| Ónodi Eszter: Hajszolom saját magamat | 271 |
| Pálffy István: A politika ostromolni fog minket | 274 |
| Pikó András: Elromlott a televízióm | 278 |
| Polcz Alaine: Az alkotó főzés | 282 |
| Polgár Árpád: Az árverés lényegében színház | 285 |
| Radnóti Zsuzsa: A jelen megnevezhetetlen | 288 |
| Rajk László: A politika a kulturában a legrombolóbb | 290 |
| Rudolf Péter: Hiányzik az alázat a néző iránt | 293 |
| Sándor Pál: Egyedül nem megy | 296 |
| Sára Sándor: Jobban szeretek forgatni, mint tévéelnökösködni | 299 |
| Schütz Ila: Tragikus sorsú komika vagyok | 302 |
| Selmeczi Tibor: Muszáj ellenzékinek lennem | 304 |
| Sinkó László: Nem kötöm le magamat | 306 |
| Spiró György: A direktorok félnek a magyar szerzőktől | 309 |
| Stohl András: Erős kapocs tört ketté | 312 |
| Szász János: Los Angeles és Nyíregyháza között | 315 |
| Székely B. Miklós: Szembenézek a profizmussal | 317 |
| Székely Gábor: A színház nem politikai préda | 320 |
| Szenes Andrea: Mi vagyunk az emberek tévéje | 323 |
| Szervét Tibor: Zakós szerepek és aikidó | 327 |
| Szikora János: Kurázsi elvállalni, belemenni, megcsinálni | 330 |
| Szilágyi János: Jó reggelt, Showbálvány | 333 |
| Takács Ildikó: Reklám és igazság | 336 |
| Temessy Hédi: A teljes őszinteséget kerestem | 340 |
| Tolvaly Ferenc: A vezérigazgató kultúráról álmodik | 342 |
| Tompa Gábor: Csak az uralkodhat rajtunk, ami bennünk van | 345 |
| Tordy Géza: Nem akarok páváskodni a hatalomért | 348 |
| Törőcsik Mari: Színház van, nincs politika | 350 |
| Udvaros Dorottya: A média uralja az életünket | 353 |
| Ujlaki Dénes: Szeretnék végre a helyemre kerülni | 356 |
| Vámos Miklós: Én mégiscsak egy könyvmoly volnék | 359 |
| Varnus Xavér: Ők nem azt játsszák, amit én | 362 |
| Vásárhelyi László: Mindenki mást figurázik | 366 |
| Verebes István: Oda a méltóság | 368 |
| Vidnyánszky Attila: Hová lett énem zárt egyénisége? | 372 |
| Vinkó József: Nem lehetek sikertelen | 374 |
| Vitray Tamás: Szóra sem méltattak | 376 |
| Nem is nagyon nézek televíziót | 379 |
| Zsámbéki Gábor: Több lesz az eladható színházi árucikk | 383 |
Folytatás Microsoft-tal