A szeretet himnusza

Előszó

"Emberi jelenségről" írnak tudományos körökben hivatkozva az értelmi nagyságunkra. Nem kellene-e inkább "emberi kegyetlenségről" vagy a tudományok mellett lemaradt szeretetről beszélni, amikor "az ember az embernek a farkasa". Már az ókorban is "jól bevált szokás" volt a háborúskodás. A fennmaradt kegyetlenségnek a borzalmas emléke, a rabszolgák megfélemlítésére szerkesztett keresztfa. És ma? Mit mondanak a szenvedésről? "A szenvedés főleg emberi eredetű, de állatian kegyetlen." Az emberi értelem csúcsát ünneplő 20. századra jellemző: A szenvedtetés céljaira kifejlesztett hadászati technika, a gyűlölet és a megtorlás gyártotta fegyverek és eszközök tökéletesítése. Távolról szemlélve a földiek sorsát, mi más jobbat találhatna valaki, mint ugyanazt az isteni mentőakciót, amely Jézus Krisztusban valósult meg. Ám a földiek az égi SZERETET HÍRNÖKÖT keresztre feszítették, s a híveit azóta is kisebb nagyobb hevességgel állandóan üldözik. A történelem legnagyobb vallás üldözése a 20. században zajlott le, amikor az istentagadás során a lelkiismeret katasztrófáját élte meg az emberiség. Elpusztult országok mellett 200 millió halottról beszélnek. Az utána következő erkölcsi romlás még több áldozatról tud: naponta minden percben betörések, gyilkosságok, erőszak és terror-cselekmények.
Évente 100 milliónyi gyermekmagzat és 43 millió éhező pusztul el szeretethiányban. A gyűlölet annyira elterjedt, hogy az önzés és élvezet keresés csúcsra jutott. A szenvedély-betegek és alvilágiak, a munkakerülők szinte meghódítják a földet. Emberi jelenség ez? Vagy alapvető és esztelen világszemlélet okozza ezt a zavart? Van-e értelme így tovább folytatni a történelmet és átmásolni a hibákat egyik korról a másikra, vállalni a katasztrófákat és a kockázatot egy esztelen filozófia miatt, amely a szeretet helyébe gyűlöletet csúsztatott be. Vissza