Egestas Subcarpathica

Fülszöveg

A Kárpát-medence északkeleti karéja a történeti Magyarország utolsó évtizedeiben reményteljes időket élt át, amelyek a történelmi körülmények tragikus alakulása miatt nem tudtak kiteljesíteni. Nyolc évtizede - az 1938-1939 fordulója és az 1944 ősze közötti időszak kivételével, amikor több mint fél évtizedig a terület ismét Magyarországhoz tartozott - mindig nehéz, alávetett sors nehezedett/nehezedik az ott élő emberekre, népekre, tájra. Ezért e kötet főcíme latinul: Egestas Subcarpathica, azaz Kárpátalja nyomorúsága, együtt érzően szegény, nélkülöző Kárpátalja. A könyv elfeledett és elfeledtetett tények, események, dokumentumok gyűjteménye. Elsöként a magyar kormány nagyszabású vasútépítő munkáját az Északkeleti-Felvidéken, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyében, majd a Kárpátok karéjában élő rutén nép gzadasági-szociális felemelésére, Egán Ede vezetésével indított ún. hegyvidéki akcióját tárja fel. Részletesen elemzi az 1919-1920-as évek impériumváltozását Kárpátalján, ezután a kisebbségi sorsba került magyarság és ruténség eddig ismeretlen fegyveres ellenállási mozgalmát a berendezkedő csehszlovák államhatalom ellen. A "csehek alatt" című fejezet mítoszokat és dogmákat oszlat szét a két világháború közötti Csehszlovákiáról, mint "demokratikus mintaállamról". Új levéltári források alapján tárgyalja Avgusztin Volosin miniállamát, Karpatszka Ukrajinát, majd Kárpátalja 1939. márciusi Magyarországhoz való visszatérését, és az azután kiépített ruténföldi autonómiát. A magyar kormányzat a Kárpátalján élő ruszinoknak olyan területi önkormányzatot adott, amelynek a tizedrészével is megelégedne napjainkban az Ukrajnában, Kárpátalján élő magyarság... Vissza