Botrány a mennyekben (dedikált példány)

Előszó

Szent Lenin

Nincsen az a vallás a világon, amelyik Lenint szentté avatta volna. Föltehetően megkeresztelték őt is csecsemő korában, de később jócskán elhajlott a hit tételeitől. Az ateisták szentje lett volna?
Kótyagos fej, és csalfa szem kell ide, kedves testvéreim. Hajszál híján hatvan évvel ezelőtt, 1950-ben szobrot avattak Szegeden a nagy Sztálin és a kis Lenin tiszteletére. Tessék ezt szó szerint érteni. Dzsugasvili teljes terjedelmével áll a monstrumon, föléje hatalmasodva a töpörödött Leninnek.
Ismételnem kell mindjárt réges-régi mániámat. Senki ne csodálkozzon rajta, a világháború alatt nyiladozott rá elmém a világi dolgokra. Sztálin Jóskaként vonult be agyi háztartásomba ez a név, aki sztalinorgonán „játszott" (az orgonasípokhoz hasonlító sorozatlövő rakétafegyver ez a pokolfajzat), és sztalingyertyával világított. Amikor a gimnáziumban már oroszt is tanultunk, akkor kellett volna átváltanom a Sztálinra, de a mi tanárunk arra is intett bennünket, hogy az orosz hangsúly egészen más, mint az a-ból á-vá válás. Kurzusnyelvészeink a helyesírási törvénykönyvünkbe is a rossz változatot rögzítették, (így lett kötelező az egyetlen pártot is Pártnak írnunk.) Amikor eljutottunk a Leningrádból Szentpétervárrá visszatalált városba, külön hegyezővel finomítottam hallásomat. Született orosz kitűnő tolmácsunk is Sztálint mondott, szép hangsúllyal, és nem Sztálint.
Teljes meggyőződéssel írom és mondom tehát Sztalinnak... Vissza