Az én utam

Fülszöveg

1905. október 19-én született Nagysomkúton hívő katolikus családból. Édesanyja Erdélyből, édesapja a Felvidékről került a Szatmár megyei községbe. A család később Nagybereznára majd Gyöngyösre költözik. Elemista korában zenét, festészetet és német nyelvet tanul, középiskolás éveiben pedig megismerkedik a francia nyelvvel. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakán tanári diplomát szerez 1929-ben. Néhány évig vidéken nevelősködik; gimnáziumi magánvizsgára készít fel tanítványokat. Később visszakerül Gyöngyösre, ahol 1935-ben házasságot köt. Férje, dr. Vereb Lajos bőrgyógyász szakorvos kívánságának eleget téve, élete további részét otthonuknak, családjának szenteli. Szeretett férje nemcsak igen tevékeny, lelkiismeretes orvos, hanem határozott jellemű, mélyen hívő ember. Ilyen szellemben nevelik négy gyermeküket is. Édesanyja 1918-ban történt korai halálával és édesapja háborúban töltött évei alatt megismeri az élet megpróbáltatásait. Ezek hatása költői módon nyernek kifejezést benne; legelső versét 10 éves korában írja. Első, önmaga által is maradandónak ítélt versét 1925 őszén veti papírra. Ettől kezdve folyamatosan és mindig önkéntelenül születnek költeményei, élmények, érzelmek és gondolatok hatására. Az első időkben Ady Endre költészete ragadja meg leginkább, verseihez azonban a mély ihletést és a formai példát Reményik Sándor adja. Ma, nyolcvanhat évesen, visszatekintve az elmúlt évtizedekre így vall: „Az életemet átszövő örömök és megpróbáltatások között is sokszor éreztem Isten segítő kegyelmét. Sík Sándor egyik gondolatához kapcsolódva legfőbb óhajom: csak az áment el ne vétsem!" Vissza