Előszó
Hétszer fényesebben... nem hivalkodásnak szántam ezt a címet, ha netalántán valakinek ezt sugallná. Valójában nem is találta ki senki ezt a címet, csak úgy jött, amikor jönnie kellett... és valamit...
Tovább
Előszó
Hétszer fényesebben... nem hivalkodásnak szántam ezt a címet, ha netalántán valakinek ezt sugallná. Valójában nem is találta ki senki ezt a címet, csak úgy jött, amikor jönnie kellett... és valamit üzent. Így hát jónak láttam hagyni, hadd üzenjen.
A szkíta népek kultúrájáról, művészetéről sokáig nem tudott semmit a világ. Pedig hajdan szerte az eurázsiai pusztákon ebben a szellemben élt, alkotott, érzett, gondolt népek sokasága. De aztán az öreg idő múlásával a szellem öröksége elhalványodott, feledésbe merültek a regék, mítoszok, mesék, s nem akadt, ki továbbvigye őket. Tárgyaikat, kincseiket, amelyekben az anyagba zárt szellemiség volt jelen, elnyelte a föld, a halottakkal együtt, s csak rablók martaléka volt hosszú időn keresztül.
De a népmesékből tudjuk, mi történik a hőssel, akit darabokra szednek szét, s már-már megéli a megsemmisülést. Amikor eljön az idő, újra összeállnak a szétdarabolt részek, s őú hétszerte szebb lesz, hétszerte erősebb - s hétszerte fényesebb.
A griffmadár, amely az aranyat, s vele az emberi szellem világosságát őrzi, átmenti a hőst az alsó világból a felső világba, s ott újra fel tud ragyogni. A griffmadár a szarvasok népének szellemiségét is őrzi, s átmenti, szájából újrateremti azt.
Vissza