Székely bánja

Előszó

Ennek a könyvnek is célja van, mint minden könyvnek. Célom az volt megírásával hogy az erdélyi magyarság legnagyobb egységben élő csoportjának, a székelységnek mai helyzetét összefoglalóan, nagy vonalakban megrajzolva, fölmérjem azokat az adottságokat, amelyeknek alapján meg lehessen keresni a jövőre nézve egy szervezettebb gazdasági és szellemi élet módjait és lehetőségeit, kisebbségi küzdelmünk érdekében. Nem szorítkozhattam kizárólag a mai élet keresztmetszetszerű rajzára, a kérdésekbe való mélyebb behatolás szükségessé tette az előzmények, a történelmi kialakulás vázolását. A mait tévedései talán a jövő tanulságai lehetnek. Reményünket önmagunk erejébe kell vetnünk, nem a mások segítségébe és belső erőt csak úgy nyerünk, ha megtisztítjuk szemléletünket és közelebb visszük a valósághoz. Ha nagy tévedéseket és mulasztásokat kellett megállapítanom a múltban, ezt nem kevés fájdalommal tettem, mert érzem, kisebbségi helyzetünk fokozott felelősséget és fokozott körültekintést követel meg az írótól a letűnt idők bírálatánál De az igazság és a jövő érdekében vállalnom kellett a küzdelem súlyát, nehézségeit és veszedelmét.
Elsősorban azokra az új kezdeményezésekre, gazdasági és szellemi összefogási próbálkozásokra szegeztem tekintetemet, amelyekre a közhatalomváltozás óta itt-ott vállalkoztak és amelyek kiemelkedő szigeteket képeznek kisebbségi életünk sivár tengerében. Sajnos, ezek a szigetek ritkák és nagy az út egyiktől a másikig, közben pedig mély a tenger Ne csodálkozzék tehát valaki, ha több vizet kell látnia mint kiemelkedő és megnyugtató szárazföldet. A székelység pusztul és pusztulása nem mai keletű, nem csupán d mai helyzet következménye. Nagy bajainak gyökere, a gazdasági elmaradottság, a szegénység, a kivándorlás és szétszóródás, meszszire visszanyúlik és ezek mellé a kisebbségi sorssal járó újabb veszedelmek csatlakoznak. Vissza