Branicanné asszony

Előszó

A "Franklin."

Az ember két okból nem láthatja viszont a barátait, akiktől valamely nagy utazás kezdetekor elválik: vagy nem találnak többé a visszatéréskor egymásra, vagy azok, akik útnak indultak, nem térhetnek többé vissza. De hát ezzel édes-keveset törődtek a „Franklin" matrózai, amikor 1875, március 15-én megtették az utolsó intézkedéseket az útra.
Az nap volt ugyanis indulandó a "Franklin", melynek John Branican volt a kapitánya. Kaliforniából, San-Diego kikötőiéből indul el, hogy megtegye az utat a Csöndes-Oceán éjszaki részeiben.
A három árbocos „Franklin" pompás hajó volt; büszkén, kissé előrehajolt kötélzettel szelte a hullámokat Pompás példánya volt ama modern és elegáns klippereknek, melyek Északamerikában oly használatosak és melyek gyorsaság tekintetében felveszik a versenyt a kereskedelmi flotta legjobb gőzösével.
A "Franklin" oly kitűnően volt felszerelve és olyan derék parancsnoka volt, hogy a legénység közül egy sem ment volna más hajóra, még ha nagyobb zsoldot biztosítottak volna is neki. Mindannyian azzal a kettős bizalommal indultak útnak, melynek alapja abban a tudatban rejlik, hogy egyformán megbízható a hajó is, a kapitány is.
A "Franklin" az első nagy útját az Andrew H. William san-diegoi cég megbízásából teszi. Amerikai árut visz Singaporen át Calcuttába és indiai termékeket hoz egyik kaliforniai kikötőbe.
John Branican huszonkilenc éves fiatal ember volt. Megnyerő, de elszánt arcvonásai vannak, melyek ritka energiát fejeznek ki. Amellett megvolt benne a legnagyobb foka annak az erkölcsi bátorságnak, mely fölötte áll a fizikai bátorságnak. Amolyan "éjfél után két órai" bátorság volt ez, ahogy Napoleon mondta, vagyis: amely szembe néz mindenkor a legváratlanabb dologgal is... Vissza