A mi urunk Jézus Krisztus kínszenvedése

Előszó

Isten szolgálójának, Emmerich Anna Katalinnak élete

Külső életkörülmények. Emmerich Anna Katalin 1774 szeptember 8-án, Kisasszony napján született a wesztfáliai Koesfeld mellett, Flamske nevű kis faluban. Ugyanaznap meg is keresztelték a koesfeldi plébániatemplomban. Atyja Emmerich Bernát, anyja Hillers Anna volt. Kilenc gyermekük közül Anna Katalin az ötödik volt. Az apa nagyon jámbor és derék ember volt; szegény sorsában bizony sokat kellett küzködnie; rendkívül szorgalmasan dolgozott a megélhetésért, de nem törte magát a mindenáron való meggazdagodás után. Gyermeki bizalommal Isten kezébe helyezett mindent. Ugyanilyen jámborság és erényesség jellemezte az anyát is; az ő jelszava ez volt: «Uram, ahogy Te akarod, nem ahogy én !» Másik jelszava: «Uram, adj nekem türelmet, aztán sújts, amint tetszik!» Ilyen szülőktől Anna Katalin csak szigorú és igazi keresztény nevelést kaphatott s kapott is. Gyenge szervezete ellenére is már korán kemény munkára fogták. És mikor gazdag benső élményei és látomásai következtében, melyekre már gyermekkorában méltatta őt Isten, derűs kedélye és szokatlan lelki tulajdonságai ellenére, valami csendes és magába mélyedő jellem ütközött ki rajta: szülei gyakran korholták, mert mindezt önfejűségnek vélték. Isten pedig megengedte ezt azért, hogy Anna Katalinban meggyökeredzzék az alázatosság, ő maga beszéli: «Minthogy szüleim gyakran korholtak, de sohasem dicsértek engem, míg más szülők - hallottam - meg-megdícsérték gyermekeiket, ezért a legrosszabb gyermeknek tartottam magamat a világon és bizony sokszor elfogott az aggodalom, hogy Isten előtt nagyon rosszul áll az ügyem».
Körülbelül hétéves korában járult az első szentgyónáshoz több társával együtt. Oly nagy buzgósággal készült rá és olyan mélységes bűnbánat lepte meg, hogy útközben a templomba menet minden ereje elhagyta, annyira, hogy társnőinek - akik nagyon szerették - valósággal vinniök kellett őt Koesfeldig. Vissza