Előszó
„Nincs kedved inkább gyalog menni? Imádom, az Andrássy utat ilyenkor ... ilyenkor meg kora reggel, amikor még alig vannak kint. A korzót is hajnalban szeretem, üresen, a templomokat is...a sok ember .számára berendezett helyeket, amikor nincs bennük senki. Csak én. Csak én, - kettesben a Hely Szellemével.
Van cigarettád? Tegnap a nagynéniméknél megint kifogásolták, hogy dohányzom. El fogok teljesen zülleni, mondták. Bohémvilágot is mondtak, ha jól emlékszem, lejtőt is. Nagyon mulattál volna. Emma néni változatos hangsulyokkal használta az úrilány kifejezést, Lajos bácsi bretlit mondott és pocsolyát. De az ebéd remek volt, spárgaleves, rántottcsirke, dióskifli. Még feketét is adtak, de amikor ittam, összenéztek. Pontosan olyanok, mint hat évvel ezelőtt.
Nem tudom, beszéltem-e neked arról az évről. Tizennégy éves koromtól tizenötig laktam náluk, amikor kereskedelmibe jártam; Újvárosban nem volt kereskedelmi. Ha arra az évre gondolok és behunyom a szemem, sötétkék porcelláncsészékre emlékszem először... sötétkék porcelláncsészékre arany szegéllyel; az aranyszínű tea parázslott bennük, mint egy pici tó naplementekor. A tej és a rum kristályüvegben csillogott a reggelizőasztalon, a reggelizőasztal hófehér csipkés oltárterítőjén, - mert szertartás és ünnep volt ám ott minden, virágokkal, párákkal, fényekkel és zenével... a Hét Kövér Esztendők állandóan lobogó házi áldozat-asztala, noha tulok helyett legtöbbször inkább csirkével az áldozati oltáron. A csirkét rendszerint Tamási kapta, unokatestvérem, a Fiú, az Egyetlen, míg a bácsinak marhát áldoztak, velőscsonttal, Emma néni főleg sonkát, kétszersültet és tejszínhabot evett.
Egy mély barnafényű üvegtálra emlékszem, amelyben aranyhalak éltek, - de lehet, hogy ez régebben volt náluk, akkor, amikor csak néhány napra jöttünk fel anyukával, esküvőkre meg vásárolni, vagy csak úgy látogatóba, nem is tudom.
Vissza 
