Bródy Sándor vagy a nap lovagja

Fülszöveg

"Nem volna teljes, ha csak így mondanám: Bródy Sándor életrajzát a magam örömére írom; hanem így kell mondanom: a magam bíztatására is. Mert engem manapság éppen az a Bródy vonz, akit ötvenéves korában legjobb korúnak láttam és legünnepeltebb írónak ismertem (...)
Még ma sem ismerik Bródy Sándor alakját, pedig már nem ismerhetik. (...) Századvégi gavallér volt , aki tulajdonképpen sohasem tudott korában elhelyezkedni. Rettentően és meglepően inteligens volt, bár műveletlennek szerette magát feltüntetni.
(...) Bohémes, cigányos, nyugtalan életet élt, ezt őutána nem csinálta többet senki végig, mert az emberek elsavanyodtak ahhoz, hogy íróik bohém életet élhes-senek. (...) Határozottan új színeket és meglátásokat hozott, úgy az elbeszéléseiben, regényeiben és színdarabjaiban, mint eredeti életmódjában. Életmódja igen tehetséges volt, bár mindig szerencsétlen embernekt tartotta magát sorsában, szerelmeiben s egy alkalommal (ahogy ismeretes) egy Bécs melletti fürdőhelyen romatnikusan szívne lőtte magát (...)
Én a Bródy Sándor-életrajzon csak olyan napokon dolgozom, amikor kedvem van a munkához.
Kötetünk faximilében tartalmazza többek között Bródy Sándor fiaihoz, feleségéhez Rosenfeld Bellához és Hunyady Margithoz írt leveleit, Krúdy Gyula Bródy Sándorhoz írt levelét valamint több fényképet, amelyek a családi hagyatékból kerültek elő. Vissza