Acta Humana 12-13

Előszó

A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1993. július 7-én 96%-os többséggel fogadta el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényt. A törvény 1993. október 20-án lépett hatályba. A kisebbségi törvény megalkotásával olyan jogszabály született, amely a magyar kisebbségi jogi kodifikáció nemes hagyományait követve, a hazai és nemzetközi jog fejlődésére és legújabb eredményeire építkezve biztosítja hazai kisebbségeink számára mindazon "kiegyenlítő" jogokat, amelyek elősegíthetik identitásuk megőrzését, erősödését.
A törvény a közösségi jogok, az önkormányzatiság és a kulturális autonómia elismerésével és biztosításával ugyanakkor modellértékkel bírhat a nemzetközi kisebbségjogi kodifikáció számára is. A törvény elsődleges célja olyan körülmények és intézményes keretek biztosítása, melyek közepette a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek hosszú távú fennmaradása lehetséges. E kisebbségek túlnyomórészt bevándorolt népcsoportok akik több évszázada élnek együtt a magyarsággal és egymással. Többségükben akkor érkeztek hazánkba, amikor az őket kibocsátó területeken még nem szerveződtek meg a nemzetállamok, nem mindenütt alakultak ki egységes nemzeti nyelvek. A nemzetté válás folyamatát ők a magyar állam kereteiben, a magyarsággal együtt élték meg, kisebbségi identitásuk mellett erősen kötődnek a magyarsághoz, erős "hungarus" tudattal, kettős vagy többes kötődéssel rendelkeznek. Nincsenek kompakt településterületeik és az egyes településeken is legnagyobbrészt számszerű kisebbségben vannak. Területi autonómiájuk így nem biztosítható, ezért volt szükség a kisebbségi törvényben a kulturális önigazgatás és ennek intézményrendszere megfogalmazására.
A művelődési és oktatási önigazgatás, párosulva a kisebbségi önkormányzatisággal, az önszerveződés és a participáció új dimenzióit jelentik, egyben kifejezői azon alkotmányban rögzített elvnek, mely szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. A törvény nemcsak nagyfokú beleszólást biztosít a kisebbségeknek az őket érintő közügyekbe, hanem lehetővé teszi számukra, hogy azokon a településeken, ahol erre képesek, valamint regionális és országos szinten is, maguk vegyék kézbe ügyeik intézését, intézményeik irányítását.
Az állam számára ugyanakkor olyan kötelezettségeket fogalmaz meg a törvény, amelyek intézményes védelmet és garanciát jelentenek a hazánkban honos és a törvény által felsorolt kisebbségek számára. Vissza