Búcsú a parasztságtól II.

Fülszöveg

Az 1970-es évek közepén
kezdte gyűjteni Bíró Friderika és férje. Für Lajos azokat az interjúkat, annelyeket idős falusi emberekkel készítettek az elsüllyedt parasztvilágról. Azokban az években még szép számmal éltek olyanok, akik visz-szaemlékezéseikben fel tudták idézni a régi, zárt paraszti világot. Azt a világot, életformát, ami már a XIX-XX. század fordulóján bomlásnak indult, majd a század közepén erőszakkal, durván szétverték.
A XX. század utolsó negyedében még elériietők voltak azok a „szemtanúk", akik ismerték a régit és átélték, megszenvedték az erőszakos módon kikényszerített újat, a teljes váltást. A szerzőpáros úgy gondolta, hogy az utolsó pillanatban készített interjúkban kérdéseikre választ kaphatnak azoktól, akik ezt a világot még megeleveníthették az utókor számára, akik a nagy
fordulat, a mezőgazdaság ún. kollektivizálása, a téeszekbe kényszerítések szereplői és elszenvedői voltak. Ezekben az években még beleláthattak a régi parasztcsaládok világába, szinte... Tovább

Fülszöveg

Az 1970-es évek közepén
kezdte gyűjteni Bíró Friderika és férje. Für Lajos azokat az interjúkat, annelyeket idős falusi emberekkel készítettek az elsüllyedt parasztvilágról. Azokban az években még szép számmal éltek olyanok, akik visz-szaemlékezéseikben fel tudták idézni a régi, zárt paraszti világot. Azt a világot, életformát, ami már a XIX-XX. század fordulóján bomlásnak indult, majd a század közepén erőszakkal, durván szétverték.
A XX. század utolsó negyedében még elériietők voltak azok a „szemtanúk", akik ismerték a régit és átélték, megszenvedték az erőszakos módon kikényszerített újat, a teljes váltást. A szerzőpáros úgy gondolta, hogy az utolsó pillanatban készített interjúkban kérdéseikre választ kaphatnak azoktól, akik ezt a világot még megeleveníthették az utókor számára, akik a nagy
fordulat, a mezőgazdaság ún. kollektivizálása, a téeszekbe kényszerítések szereplői és elszenvedői voltak. Ezekben az években még beleláthattak a régi parasztcsaládok világába, szinte azonosulhattak az elbeszélő életével, sorsával. Ha megnyíltak az emberek, „ki lehetett beszélni" a nyomasztó múltat, a megaláztatásokat, a kulákvilág rémségeit, az ínternáló-táborok szörnyűségeit. Azokban az idó'kben az őszinte beszédhez bátorság és merészség kellett, a válasz pedig az egymás iránti feltétlen bizalmon alapult. A „Búcsú a parasztságtól" első kötete (Történelmi esszé) és a második (Interjúk) a jobbágyság kialakulásától kezdődően helyezi el a XX. században lezajlott gyökeres agrárfordulatot. így válnak közérthetővé a vallomásokban, visz-szaemlékezésekben rejlő néprajzi és történelmi értékek.
Bárth János Vissza