Pszichoterápiai vademecum I.

Előszó

I. Mi a pszichoterápia?
A pszichoterápia fogalmának meghatározásában a lexikális tömörségre törekvő pszichológiai szakirodalom lényegében egyetért abban, hogy a pszichoterápia pszichikus zavarok pszichológiai módszerekkel történő kezelése. Alább (a teljesség igénye nélkül) ismertetem néhány ilyen munka „pszichoterápia" címszavának meghatározását (saját fordításomban).
A) A Comprehensive Dictionary of Psychological and Psychoanalytical Terms (Horace B. English, Ava Champney English, 1958, Longmans, 429. old.) „Bármely pszichológiai technika alkalmazása a mentális zavarok vagy alkalmazkodási zavarok kezelésében. A kifejezés nagyon általános. Magában foglal hittel való gyógyítást („faith-cure"), szuggesztiót, hipnózist, pszichoanalízist, pihenésről való gondoskodást, önbizalomerősítést, tanácsadást, szorongáscsökkentésre irányuló konzultációt,pszichodrámát, stb. A technikának szinte mindig része a személyes konzultáció, néha pedig ez maga az egész technika. A kifejezésnek nincsenek implikációi sem a rendellenesség súlyosságára (pszichoterápia lehetséges pszichózis vagy ujjszopás esetében is), sem a kezelés időtartamára, intenzitására, vagy a terapeuta elméleti beállítottságára vonatkozóan. A kifejezést azonban fenn kell tartani olyan kezelésre, amelyet szakmailag képzett személy - pl. klinikai szakpszichológus, pszichiáter vagy pszichiátriai „social worker" végez." (kiemelés tőlem - Sz. F.)
B) Encyclopedia of Psvchologv (H. J. Eysenck. W. Arnold R. Meili (Eds.), 1972, Search Press, London, Vol. 3., 100-104. old.) „Szó szerinti jelentése „az elme kezelése" a különböző pszichológiai eszközök bármelyikére utalhat, amelyeket mentális, emocionális és viselkedészavarok korrekciójában felhasználtak. Előfordulhat individuális interjú helyzetben ahol a terapeuta és a páciens verbálisan explorálják a páciens konfliktusait, érzéseit, emlék- és fantáziaképeit a célból, hogy jelenlegi problémáik okait megértsék, belássák; vagy alkalmazásra kerülhet 6-12 főnyi páciensből álló kiscsoportokban; vagy, gyermekek esetében, a terapeuta és páciense közötti játék formáját öltheti, amelynek során a gyermek kifejezi érzéseit és új viselkedéspatterneket tanul a terapeutával való viszonylata révén.
A pszichoterápia megkülönböztetendő a medicinális technikáktól, mint amilyen a kemoterápia, vagy elektrokonvulzív terápia, amelyeket gyakran alkalmaznak mentális zavarok kezelésére, különösen az elmegyógyintézetben ápolt betegek súlyosabb formái esetén. (Kiemelés tőlem - Sz. F.)
1. Történet. A befolyásolás pszichológiai módszerét primitív formákban már évezredekkel ezelőtt is alkalmazták pszichológiai zavarok rendezésére. Ezek a módszerek vajákolást, vallásos ráolvasást, és különféle büntetéseket foglaltak magukban. A 19. század végén születtek meg az intervenció tudományos módszerei, amelyek legalább részben olyan úttörő munkát végző pszichiáterek erőfeszítéseinek voltak köszönhetők, mint amilyen Philippe Pinel volt Franciaországban, aki amellett érvelt, hogy az elmezavar szociális és pszichológiai stresszhatás következménye. A korai formák az orvos szociális hatásának fontosságára és a különféle perszvazív és szuggesztív behatásokra összpontosítottak, beleértve a hipnózist is, amelyet terápiás technikaként olyan kiváló orvosok alkalmaztak, mint Jean Charcot Franciaországban és Josef Breuer Ausztriában. Ez a 19. századi munka a Sigmund Freud által 1895 és 1939 között kifejlesztett pszichoanalízisben kulminált. Freud, aki Charcot-val és Breuerrel is együtt dolgozott, feladta a hipnózist és kulcstechnikaként a páciens szabadasszociációja, a terapeuta interpretációja és a terapeuta és páciens között létrejövő indulatátvitel felé fordult. A pszichoanalízist az első és legjobban kidolgozott pszichoterápiás rendszernek tekinthetjük. Freud módszere tanítványai által kifejlesztett számos variáns-technikának vált alapjává, mint pl. Carl Jung, Ottó Rank. Adler Alfréd esetében. Más megközelítésekre is nagy hatással voltak írásai, mint pl. Karén Horney, Harry Stack Suliivan, Franz Alexander és mások eljárásai. Még azokra is hatott, akik jelentős mértékben eltértek Freud olyan alapfogalmaitól, mint a tudattalan, a pszichikus struktúra, szabad asszociáció, stb., mint pl. Carl Rogers, Albert Ellis, Viktor Franki, hisz fő intervenciós módszerük mégiscsak az a verbális önexplorációs interjú volt, amelyet Freud vezetett be. Vissza