Előszó
Az éremművészet, mint szobrászati műfaj utóbbi 21 évét tekintve, elsőként olyan meghatározó jelentőségű művészeket kell megemlítenem, mint pl. Bohus Zoltán, Budahelyi Tibor, Csiky Tibor, Haraszty...
Tovább
Előszó
Az éremművészet, mint szobrászati műfaj utóbbi 21 évét tekintve, elsőként olyan meghatározó jelentőségű művészeket kell megemlítenem, mint pl. Bohus Zoltán, Budahelyi Tibor, Csiky Tibor, Haraszty István, Horváth László, Lugossy Mária, Várnagy Ildikó és Vígh Tamás, akik az éremről alkotott klasszikus felfogásunkat gyökeresen megváltoztatták azzal, hogy az érmet nem pusztán a kisplasztikával azonos rangú műfajjá tették, mint korábban láttuk legjobb szobrászainknál, érmészeinknél, így Beck Ö. Fülöpnél, Ferenczy Béninél és Borsos Miklósnál, hanem eleve kisplasztikaként alkották meg. így kerülhetett be az éremművészetbe a bronzon és más hagyományos fémötvözeteken kívül az ipari technológiával megmunkált krómacél, vas, üveg, a műanyag, és a növényi eredetű különféle szerves anyagok, s így került vissza a műfajba a bronzöntés ősi technikáját a szobrászi megmunkálással és ötvös technikákkal ötvöző ezüst, valamint a legrégibb anyag, a kő. A szemléletváltozást az anyaghasználat változása mellett a hagyományos kerek vagy szögletes forma áttörése, a klasszikus formai kötöttségektől való részbeni vagy teljes elszakadás, újfajta tömeg- és felületképzés, a képzőművészeti műfajok közötti közeledés, sőt szabad átjárás jelezte. Gondoljunk Bohus Zoltán monumentális hatású, krómacél minireliefjeire, Csiky Tibor polírozott bronz plakettjeire, Horváth László lángvágóval felszabdalt tömör vas érmeire, porózus felületeik páratlan finomságaival, Várnagy Ildikó hőkezelt műanyag munkáira, több darabból összeszerelt bronz vagy hegesztett, festett vas alkotásaira, Lugossy Mária optikai hatásokra épített krómacél-üveg vagy plexi munkáira, Vígh Tamás konkáv és konvex formákból építkező érmeire, Budahelyi Tibor zenei asszociációkat hordozó éremsorozataira, Haraszty István motorral hajtott éremtárgyaira. A klasszikus éremművészeti eszményektől való eltávolodás a par excellence szobrászi, plasztikai gondolatok és problémák felerősödését eredményezte, amely termékenyítően hatott a műfaj fejlődésére. A tradicionális eszközöktől, megmunkálásmódoktól, anyagoktól és technikáktól való elszakadás megnövelte az éremmű térbeli dimenzióját, a műfaj szemléleti, kifejezésbeli aspektusait, és sokirányú, gazdag művilágot teremtett, amely a befogadási lehetőségeket is radikálisan megváltoztatta.
Vissza