Előszó
Budai István 1950-ben született a Békés megyei Eleken. Egy családi tragédiát követően szüleivel Csongrád megyébe Dóc községbe költöztek. Már gyermekkorában vérébe ivódott a falusi környezet szeretete, a természet szépségei iránti rajongás, ami verseiben lépten-nyomon követhető. „Kalászringató, dús tájak fölött tündöklőn tiszta, de gyér örömök." A dóci gyermekévek Szegeden folytatódtak. Sokat utazott buszon, vonaton, már gyermekkorában érlelődött benne a közlekedéssel kapcsolatos pályaválasztás. A jó hírű középiskola, a vasút melletti elhivatottságát megerősítette. Irodalmi vénáját hamar észrevették, és iskola könyvtárosi feladatokkal bízták meg, amit tanulmányai alatt végig kitüntetésnek tekintve művelt. Irodalom szeretetére jellemző, hogy már akkor részt vett a Szegeden működő Irodalmi Önképzőkör munkájában is. Ekkor kezdte el a versírást. Első olvasói és kritikusai tanárai és diáktársai voltak, akiktől biztatást kapott.
A technikusi oklevél megszerzése után a MÁV-nál dolgozott, majd a MÁV Tisztképző elvégzésekor a MÁV Igazgatóságra került, ahol jelenleg is kamatoztatja több évtizedes tapasztalatát. Szabadidejében a Szegedi Amatőr Alkotók Körének aktív tagja és a csoport titkára.
Éles látású megfigyelő, a természeti jelenségeket, az évszakok szépségeit megéneklő verselő. A szerelem, a családalapítás, gyermeke születése ihlették szerelmes versek, családversek, altató írására. Válását követően sötét színű, borús hangulatú versei megtörtségéről adnak számot, amelyen csak újabb családalapítása után változtat.
Későbbi verseiben társadalmi csalódottságának ad hangot. Reméljük, ezeknek az éveknek végleg vége szakadt, és szaporodnak új, derűs hangulatú versei.
A kötet erőssége az őszinteség, a tiszta érzelmek, hangulatok kendőzetlen kinyilvánítása, ami nagyon fontos, ha az ember szavakkal dolgozik. Tanúi lehetünk az apró mozaikokból illeszthető, színes, gazdagérzelmű életút megrajzolásának. A könyvet V. Szabó Erzsébet festőművész nagyszerű grafikái díszítik.
Borsi István
Vissza 
