Budapest-Buenos Ayres

Előszó

Idegenforgalmi statisztikák ma már kétségtelenül bizonyítják, hogy az angolon kívül semmiféle náció annyit nem utazik, mint a magyar. De aránylag kevés a külföldi magyar útleírás, amelynek tanulságaira pedig zsönge idegenforgalmunk és általában szociális viszonyaink nézőpontjából épp elég nagy szükségünk volna. S a magyar jövendőt is jelentősen szolgálhatják azok, akik minél többhelyt beszélnek kellő módon Trianonról és az ország igazi helyzetéről.
Szemere Bertalan 1849-es miniszterelnök, "Utazás külföldön" című régi értékes művében sok nyilatkozatot is összegyűjtött rólunk s első kötete 94-ik oldalán porosz szájból idézi:
"Magyarország igen termékeny 's abban mi magátul nő, igen bővölködő ország, de néptelen. Őserdőiben a' fenevadak oly nagy számmal, mint más földön a szelíd állatok; a' házak itt oly ritkán állanak, mint máshol a' faluk. Műveletlen pusztaságokon rablók csoportokban hemzsegnek; mocsárok miatt mirigyes a lég; a hőség olaszországi ... Kezd ébredni a' magyar, sőt nagy lépésekkel halad, mert szelleme erős, telve nagy erényekkel és ismeretek sokával... Eddigelé a' rabszolgaság még nem töröltetett el. ... Urak és helóták lakják..."
- Hamis kép ez, mert rutit vagy szépít, - mondta Szemere és ma is sok hasonló véleményt gyűjthet a külföld járó magyar; túlsokat is, amin okulni lehet.
Zombori Rónay Gyula régi jeles magyar tradíciókat követ, amikor tengerentúli útjáról beszámol. Azokra veti a fősulyt, amiket Bernhard Shaw "the little calamities of our life"-nak, életünk kis keserveinek, bajainak nevez. Útleírásokban ritkán olvasunk hasonló apró, de éppen a mai átlag-utas számára fontos momentumokról. A kupé, a szálló, a koszt milyenségéről elvétve kapunk részletes és főképp megbízható képet. Mind jellemző a maga igénytelenségében is, hisz az ilyen mozaikból tevődik össze az, ami a "passion de tourisme"-ot biztosítja. Vissza