Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok

Előszó

Budapest gyári jellegű, vállalatonként 20 munkásnál többet foglalkoztató (a továbbiakban erről a kategóriáról lesz szó) vas-, fém- és gépiparának kezdetei az 1848 előtti esztendőkre nyúlnak vissza. Az iparág lendületesebb fejlődése azonban 1848-at követően indult meg, amikor a két testvérvárosban felhalmozódott kereskedelmi tőke elhelyezkedési lehetőségeket keresett és talált a gyáriparban. E tőke természetesen olyan iparágak felé fordult, amelyekben az osztrák versennyel szemben helyzeti előnye volt. A malom- és szeszipar, valamint a téglagyártás és fafeldolgozás irányában kibontakozó erőteljes iparfejlődéshez csatlakozott - az előzőkhöz kapcsolódva és azokat kiegészítve - a vas-, fém- és gépipar, amely zömmel az említett iparágak gépszükségletének fedezésére, gépparkjának karbantartására és javítására, valamint a mezőgazdaság gép- és eszközszükségletének előállítására alakult.
A testvérvárosok vas-, fém- és gépipara az 1850/60-as években két erősen eltérő sorsú ágra szakadt. Az egyik ág vállalatai - részben 1848 előtti, részben azt követő alapítások - a tőkehiány-ból eredően képtelenek voltak alkalmazkodni a növekvő mennyiségi és minőségi követelményekhez. Közülük egyesek megmaradtak ugyan az addig elért szinten, többségük azonban tönkrement. A másik csoport tagjai - kisebb részben 1848 előtti, zömmel az 1850/60-as években alapított vállalatok - életképesnek bizonyultak. Ezek a technikai követelményekhez ügyesen alkalmazkodó, az esetleges tőkehiánnyal is megbirkózó vállalatok megerősödtek, megteremtették további fejlődésük alapjait. Vissza