Budapest fürdőváros és az idegenforgalom

Előszó

Idegenforgalom...
szó, amit nagyon sokat emlegetnek; fogalom, amit igazi lényegében nem igen akarnak megismerni. Pedig a kényszerűség, ez a szigorú tanítómester feladja nekünk leckének, hogy meg kell tanulnunk az idegenforgalmat.
Amilyen otthonülő volt régente a magyar, annyira rákapott az utazásra, amióta a kiegyezés után a gazdasági fejlődés belevitte az európai életbe. Magyar szót lehetett hallani Nyugat-Európa minden valamirevaló helyén. Meg lehetett hallani, mert elég hangosan beszéltek. Annyira megszokták az idegen világot, hogy pihenni, üdülni már nem is tudtak itthon. A Bécsi-erdőt jobban ismerték, mint a Pilisi-hegyeket, a Rajna közelebb volt nekik, mint a Tisza partja. Ezért azután nem is fejlődött itthon az idegenforgalom ellátására semmi. A vendégek azt mondták, hogy nincs berendezés, a vendéglősök azzal feleltek rá, hogy nincs vendég.
A kényszerűség azonban ma már nagyon szigorúan követeli a feladott leckét. A magyar idegenforgalom széleskörű előkészítése megindult. A magyar fejlődés vezetője - Budapest - jár elöl a szervezésben. Nyomába törekedett a magyar vidéki tájak legértékesebbje, a Balaton. Azután jöttek a városok, az irodalomban és művészetben népszerűsített vidékek, majd csendes, nyugodt helyek erdők szélén, hegyek tövében. A közönség kezdte megismerni, milyen szép a magyar föld és a vidék népe kezdte megtanulni, mit jelent az idegenforgalom. Vissza