Budapest irásban és képben

Előszó

Részlet a 18. oldalról:

Budapest története

Ma óriási nagy város. Világváros, a szó legszorosabb értelmében. Hatalmas arányai, folytonos és lázas fejlődése egyre ujabb és ujabb lehetőségeit adja meg annak, hogy rövidesen túlszárnyaljon néhányat a világcentrumok közül, amelyek ma még sorban, nagyságban, kulturában előtte állnak. Ez ennek a mi szeretett és dédelgetett városóriásunknak legszebb reménysége. Pillanatnyi mai legfőbb örömünk pedig, hogy már is csak kevés város van - a kezünk ujjain elszámolhatjuk őket -, amelyekkel a mérkőzést még nem birjuk el, amelyek még túlszárnyalnak bennünket népesség, nagyság, kultura és forgalom dolgában.
És most itt, mindjárt, mikor a többi metropolisok kifejlett és szinte utólérhetetlennek látszó nagyságáról beszélünk, önkéntelenül is eszünkbe kell jutnia annak a gondolatnak, hogy milyen lenne ez a város, ha a fejlődése olyan nyugodt és zavartalan lett volna, mint a kontinens többi városkolosszusáé. Mert a városok életében - hisz ez egészen magától értődő - hihetetlen fontossága van a nyugalmas zavartalanságnak. Nemcsak azért, mert a rend és a nyugalom megbolygatása, a sorscsapások pusztítása után gyakran élőiről kell kezdeni a munkát, hanem azért is, mert az ilyen végzetsujtotta város népe a nagy pusztulások után rendesen hosszu-hosszu időre megbénul és ugy gondolkodik: ,,Miért fáradjunk, miért épitsünk uj falakat az elpusztult régiek helyére, miért akarjunk uj fényt adni a kormos, összelövöldözött falaknak, hogy holnap, vagy holnapután uj veszedelem vessen véget a fénynek, a pompának, a ragyogásnak, mint már annyiszor". Vissza