Előszó
Magyarország legszégyenteljesebb korszaka után a fővezérségem alatt álló nemzeti haderő részei bevonulnak Budapestre, hogy ősi, szivünkhöz forrott nemzeti szineinket kitűzzük Buda várára.
Csapataim oltalma alatt minden igaz m agyar nyugodtan végezheti és kell, hogy végezze azt a munkát, mely összeségében ujraépíti Magyarországunkat.
Én és csapataim főfeladatunknak tekintjük, hogy Budapest sokat szenvedett népén segitsünk, főleg hogy az előttünk álló nehéz telet számára elviselhetővé tegyük.
Aki jó magyar, örömmel fogad bennünket, de a hivatásos bujtogatók és rendbontók óvakodjanak, mert irgalmatlanul fog bűnhődni az, aki Budapest meggyötört népének hőn óhajtott nyugalmát rosszakaratúan megzavarni igyekszik. Bűnhődni fog az is, aki az ujraszületett magyar nemzeti haderő szeplőtlen zászlaját merné hazug rágalmakkal meggyalázni.
Akiknek hibájából országunk a pusztulás szélére sodródott, tanuljanak meg bűnbánóan a minden bűnök legnagyobbikáért vezekelni. Ez az, amit a haza ma tőlük jogosan megkíván.
Erőszakoskodásokat, felvonulásokat, rendzavarásokat semmiesetre sem tűrök, s ha ilyenek előfordulnának, úgy ezeket a legszigorúbb eszközökkel torolnám meg.
Viselkedjék mindenki nyugodtan és fegyelmezetten, járuljon mindenki egy szívvel-lélekkel hozzá, hogy a nagyjelentőségű nap valóban Magyarország új felvirágzásának hajnalát jelentse.
Horthy Miklós s. k. fővezér.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal