Budapesti árvizkönyv III.

Előszó

Semmi se' emel nyelvet inkább mint annak általános behozása a' jó társaság' köreibe, mert szükségképen hajlongóvá kell válnia, 's ezer új formát, 's kellemes fordulatot nyernie, mihelytt állandóan rajta foly a' beszéd ollyanok közt, kik sok világot láttak, 's jó ízlés', miveltség', sok oldalú ismeretek' birtokában vannak. Csupán ez által lesz a' nyelv alkalmassá bizonyos nemeire a' literaturának, és pedig épen azokra, mik legnépszerűbbek lévén legkiterjedtebben hatnak a' közönségre, illyenek a' szindarabok, 's regények, mellyeknek nyelve feszes, 's idegenszinü marad mind addig, míg a' költő nyelvét nem valóságos életből veszi, hanem valami képzelt világból kénytelen kölcsönözni. Itt is, mint sok másban, ok és következés egymáshoz közel, és egymást feltételezve állanak: a' magyar nyelv nem jó társasági nyelv, mert feszes, feszes pedig, mert nem a' jó társaságé; 's tovább: drámáink, és regényeink nem találnak tetszést, mert nem egy valódi finomabb élet' képei, illy képek pedig nem lehetnek, mert ez az élet magyar alakban nem létezik.
De a mint nem lehet öröm nélkül látni, miként egyes talentumok ezen nehézségeken a' legújabb időkben olly szépen diadalmaskodtak, 's literatúránk' ezen ágának a' köztetszésben helyet csinálni tudtak: ugy az is igaz, hogy ezen a' magyar nyelv ellen támasztott vád most már inkább ürügy, mint meggondolás' szüleménye, és valóságos ok... Vissza