Budapesti dolgozó

Előszó

Nem nagy idő egy ember, még kevésbbé egy város vagy egy ország életében. Budapest dolgozói mégis szinte emberöltőnek érzik az elmúlt négy esztendőt. Joggal, hiszen többet fejlődött az egész ország, a mi szeretett fővárosunk, mint régente hosszú évtizedek során. Minden budapesti dolgozót a büszkeség és az öröm tölti el, ha végignéz fővárosokon. Látja az épülő üzemeket, iskolákat, lakóházakat, szépülő, épülő városunkat, benne a vidám, felszabadult emberekkel." Nem 3 év, de 30 esztendő is kevés ennek a rombadőlt országnak a felépítéséhez" - harsogták a reakció vészmadarai már 3 éves tervünk beindításánál is. Pártunk vezetésével nem 3 év, de 2 év és 7 hónap alatt építettük újjá az országot. Népünk már akkor megtanulta, mondotta Rákosi elvtárs, hogy a kommunisták csak olyant ígérnek, amit meg is tartanak és mindig olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek a dolgozó nép érdekében valók, tehát meg is kell valósulniok.«
Budapesti dolgozó! Amikor négy évvel ezelőtt a Népfrontra adtad szavazatodat, bíztál a párt által vezetett Népfrontban. Nem is csalódtál! Nézz körül fővárosunkban! Négy esztendővel ezelőtt még csak 4 híd ívelt át a Dunán. Ma már ezek mellett áll a Sztálin-híd, a Petőfí-híd, a Lánchíd. Népünk alkotó erejét hirdetik az új lakóházak, egyetemek, gyárak, üzemek. Ha jól figyelsz, hallod a légkalapácsok döngését: épül nagy békeművünk, a Földalatti Gyorsvasút. S fentről, a gellérthegyi Szabadság-szobor lábától az esti alkonyatban láthatod: egymásután mint gyulladnak ki a haza urává lett nép diadalát hirdető ötágú vörös csillagok a gyárakon, az SZTK tornyán, a nép hatalmát jelképező parlamenten. Vissza