Érdi séta

Előszó

TISZTELT OLVASÓ, mindenekelőtt arra figyelmeztetem, hogy amit láttatni kívánok Érdből, korántsem hasonlít az útikönyvekhez. Felejtse is el, amit Érdről olvasott, amíg e könyvben lapoz. Időutazásom a távoli múltba napjainkban történt meg velem. Volt, hol kopogtathattam még ódon házak ajtaján, ám többnyire hajdani épületek porladó köveit s a néma krónikák megsárgult lapjait érinthettem. Rá-ránéztem egy-egy ma még jeltelen tornyos házra, mely az utánunk jövők zarándoklatának kegyhelyévé válik.
S ha Önnek kedve támadna érdi sétára, rögvest arra is figyelmeztetem, hogy ne keresse itt a hagyományos városok arculatát. Többnyire kertes házakkal, villákkal találkozik a dimbes-dombos utcákon. Hogy láthat lakótelepet, kőligetet?! Így igaz. Valójában mégis kertvárosokra emlékeztető tereken járhat. Vannak, akik így fogalmaznak: Érd Budapest elővárosa... Nos, mi itt az érték és szépség? Elsősorban az, ami a múltból feldereng, ami helyet kér ismereteink fényében. Vissza

Fülszöveg

"Amikor az 1980-as évek végén Érdre látogattam, gyermekkorom elevenedett meg a dió-, meggy-, cseresznyefáktól színesedő utcákat látva. Még az árkok s járdák füvei is azonosak voltak azzal, ami emlékképeimben rögzült. A kertekben illatozó fehér liliomok szinte megrészegítettek... Budapestet azért sem kedvelhettem, mert hiányzott kőligeteiből a természet otthon adó melege..." - vallja Büki Attila, aki azóta már Érdligeten él.
Eddig megjelent fontosabb művei:
Arcomon szép söpör /versek, 1978/ - Szélfútta szavak /versek, 1986/ - Üzenetek a Sárga Házból /tanulmányok, 1988/ - Mire hazaérünk /versek, 1990/ - Télidő /versek, rajzok, 1991/ - A gondolattól a megvalósulásig /kézikönyv, 1992/ - Istendicsérők /interjúk, 1998/ - Magyar határ /versek, 1998/ - A Répce-sík művészei /katalógus, 1998/ - Határfa /film-prózavers, 1998/
E könyv illusztrációit a "minimal art" jegyében készítettem, ahol minden felesleges vonal hibának minősül, stilisztikailag a szöveggel nem pontos fedésben, inkább azt néhol ellenpontozva. Ez a számomra kedvelt műfaj erős koncentrációt és emóciót követel. A megfogalmazás oka részint, hogy a realista vagy dokumentatív rajzolást végtelenül unnám, másrészt munkám nagy részét computerrel végzem, ami többnyire megfoszt a manualitás örömétől. Így ezek az ujjgyakorlatok a műfajból eredően és abszolút értelemben is a szabadságot jelentik, mint az önfeledt szemlélődés, séta is. Vissza