Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében

Fülszöveg

Módszerében és eljárásában egyedülálló Büky László könyve, amely XX. századi irodalmunk két angyjának költői nyelvéből tíz-tíz szót von stilisztikai elemzésbe.
A Füst Milán-i költői nyelv egyes kulcsszavainak - szív, lélek, mély, köd, sötét, örvény, tölcsér (főnevek); zöld, sötét, (melléknevek); fut (ige) - jelentéstani, sőt lexikográfiai vizsgálata mindig a szavak használatát tartja szem előtt a szövegben és a szövegek halmazában (vagyis a költői oeuvreben). Büky megállapításai bárki által ellenőrizhetők, hiszen A magyar nyelv értelmező szótárához viszonyítja a szavak költői fölhasználását. Ezzel küszöböli ki az egyéni benyomáson alapuló stilisztikai megállapításokat. E célt az is szolgálja, hogy - jó okkal - Karinthy Frigyes lírájában is elvégzi a bonyolult és körültekintő vizsgálatot. A szöveg(metszet)nek s benne gyakran a képeknek az alkotórészeiként elemzi az említett tíz szónaka két költő nyelvében összes, félezernél több előfordulását; taglalja a képek részeit, föltárja jelentés- és kapcsolatmezőiket, lebontja és újraépíti a teljes képet.
A jelentéstani, lexikográfiai jelleg az írói szótárak felé mutat, azonban a képalkotásnak és a képrendszernek ilyetén tárgyalása meghaladja ezek általános lehetőségeit. Ezért állapíthatja meg a szerző, hogy a két poéta különböző stílusú nyelvét az eltérő költői látásmód és képalkotásmód, valamint gondolkodásmód alakította. Vissza