Előszó
A kötet a 2014. május 23-24-én tartott kolozsvári nyelvészeti műhelykonferencia (A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei IV.) előadásainak anyagát tartalmazza, és tematikus konferenciáinknak immár a harmadik kiadványa, amelyet ezek előztek meg:
Kádár Edit - Szilágyi N. Sándor szerk.: Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia.
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011.
Kádár Edit - Szilágyi N. Sándor szerk.: Analógia és modern nyelvleírás.
Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2013.
A konferenciát ezúttal is a BBTE BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága szervezte. Konferenciánk negyedik alkalmának célja a motiváció és a nyelvi ikonicitás kérdéseinek megvitatása volt.
A motiváltság, különösen a hangutánzás és hangulatfestés régóta foglalkoztatta a nyelv iránt (is) érdeklődőket. Bár sok minden még mindig tisztázásra vár ezen a téren, a hangalaki motiváltság bármiféle (tehát nemcsak hangutánzó vagy hangulatfestő) formájának ellenőrizhető tudományos módszerekkel történő vizsgálata mégis eléggé a perifériára szorult (legalábbis a magyar nyelvészetben). Van olyan vélemény is, hogy ez inkább a stilisztikára tartozik. De ezzel csak odébb toltuk a problémát, a megértésével nem vagyunk előrébb.
Az ilyen kutatásokat sokáig hátráltatta az a Saussure tekintélyével is megerősített vélemény, miszerint a hangalaki motiváltság csak egy illúzió, hiszen minden, amit beszéd közben használunk, csakis konvencionális lehet. Ez elég meggyőzően hangzott, hogy elfedhesse azt, hogy a konvencionalitás nem zárja ki a motiváltságot. így aztán több helyt is tetten érhető az a szemlélet, hogy ha vannak is motivált nyelvi jelek, ilyenekből csak kevés van, nem jellemzőek, nem is érdemes velük foglalkozni. Ez is elég hihetően hangzik, amíg el nem kezdjük őket összeszámolni, hiszen akkor rögtön kiderül, hogy legalábbis a magyarban sokkal több van belőlük, semmint hogy figyelmen kívül lehetne hagyni őket.
Sokan azért is idegenkednek ettől a témától, mert úgy látják, hogy a hangulatfestés annyira szubjektív megítélés kérdése, hogy tudományos módszerekkel nem is vizsgálható. Ez a szkepticizmus akadályozta évtizedekig a pszichológiában is az érzelmek vizsgálatát.
Vissza 
