Bulgária gazdasági fejlődése

Előszó

A társadalom fő termelő ereje az ember, aki olyan anyagi és kulturális javakat hoz létre, melyek létezéséhez szükségesek. Az emberi erőforrások tanulmányozása iránt tanúsított érdeklődés lényegesen megnőtt az osztálytársadalomban, amely a közvetlen rabságra és a gazdasági kényszeren alapuló kizsákmányolásra támaszkodik. Következésképpen ki lehet és ki kell emelni azt, hogy az uralkodó, kizsákmányoló osztályok érdekei meghatározták a társadalom emberi erőforrásai rendszeres tanulmányozásának szükségességét. Ez egyaránt érvényes mind a rabszolgatartó társadalmi rend időszakára, mind a feudalizmusra, és kimondottan jellemző a kapitalizmus időszakára, amikor a termelési erők fejlődésükben olyan óriási méreteket értek el, amelyek eddig ismeretlenek voltak a történelemben, és amelyeknek a fő vagy a legfőbb eleme az emberi tényező. Mindez szükségessé tette az emberi erőforrások tanulmányozását különböző aspektusokból (társadalmi, kulturális, demográfiai, gazdasági stb.). Századok során a népszámlálás a társadalom birtokában levő emberi erőforrások tanulmányozásának alapvető formájaként jelent meg. Bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a népszámlálások azok az első statisztikai kutatások, amelyek tárgyi információt biztosítanak a lakosságról. így például már az őskorban a fejlett rabszolgatartó államok - Babilónia, Görögország, Róma - megszámlálták azokat a férfiakat, akik fegyverviselésre alkalmasak. Azonkívül információt gyűjtöttek a lakosságnak azon részéről, amelyet adóztatni kell, mivel a rabszolgatartó államok költségvetésének alapvető forrásai az adók voltak. A kapitalizmus keletkezésével és fejlődésével a burzsoá állam igényei megkövetelték a lakosságra vonatkozó, mind folyamatos, mind időszakos, statisztika megszervezését. Következésképpen az uralkodó osztályok érdekei megkövetelték a népszámlálások megtartását. Különösen nagy fejlődésnek örvendenek a népszámlálások a kapitalizmus időszakában és főleg annak imperialista fejlődési stádiumában. A burzsoá államok rendszeresen meghatározott időintervallumokon belül tartanak általános számlálásokat, amelyek magukban foglalják a lakosságra, az épületállományra, az ipari vállalatokra, a mezőgazdasági állatokra és egyebekre vonatkozó adatokat. A burzsoá kormányok elsődleges törekvése az volt, hogy a népszámlálások rövid időintervallumokon belül történjenek, például öt évenként. Ez vonatkozik a kapitalista Bulgáriára is. A világ gyakorlata azonban megmutatta, hogy a számlálások megtartásának racionális időintervalluma korszerű körülmények között tíz év. Ilyen értelműek azok az ajánlások is, amelyeket az ENSZ intézett a világ összes országához. A kapitalista és a szocialista kormányok többsége ehhez a gyakorlathoz alkalmazkodik, és a népszámlálásokat tízéves intervallumokban szervezik és bonyolítják. A népszámlálásokat általában olyan években tartják meg, amelyek nullával végződnek, például 50,60 70 stb. A számítástechnika fejlődésével és alkalmazásával kapcsolatosan 1950 után kezdett kialakulni az a vélemény, hogy a népszámlálások önmagukat túlélték és le kell mondani szervezésükről és lebonyolításukról. Vissza