A Természettudományi Kar évkönyve 1952-1953

Előszó

Minden egyetemnek megnövekedett, fontos feladatai vannak népi demokráciánkban, mind az oktató-nevelő, mind a tudományos munka területén. Nem kivétel ez alól a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és azon belül a Természettudományi Kar sem. Az egyetem két feladatköre legszorosabban az egyes intézetek és tanszékek tevékenységében fonódik össze egymással, hiszen az ott folyó kutatás jelentőségét nemcsak az elért eredmények súlya biztosítja, hanem az a tudósnevelő szerep is, amelyet ez a munka betölt az intézetek kötelékében az újabb és újabb nemzedékek köréből belépők fejlődésében. Alig nyerhetünk jellemzőbb képet valamely egyetem tudományt művelő és egyben tudományos kutatásra nevelő működéséről, mintha kellő kiválogatásban mintákat gyüjtünk az egyetem munkaközösségeinek szellemi kincseiből; a frissen termeltekből éppúgy, mint a féltve őrzött régiekből, amelyeket az intézmények életében a haladó hagyományok képviselnek. Évkönyvünket is ilyen mintagyüjteménynek szántuk. Feladata, hogy bár megközelítően sem teljes, de lehetőleg mégis sokoldalú megvilágítást adjon a Karunk intézeteiben és tanszékein lüktető eleven életről. Ezt a feladatot úgy igyekeztünk megoldani, hogy az évkönyv összeállításában kerültük az egyhangúságot. A közölt tanulmányoknak nemcsak tárgya, hanem jellege, sőt még terjedelme is nagyon különböző. Ha minden tanszék nem is szerepel a könyv lapjain, legalább a tudományágak tágabb csoportjainak mindegyike képviselve van: a matematika éppúgy, mint a fizika, kémia, földtan, biológia vagy földrajz. Megszólaltattunk professzorokat és tanársegédeket, sőt tehetséges, pályadíjnyertes fiatal hallgatókat is. Szóhoz jutott a tanítvány, közvetlenül mestere után, továbbépítve annak kutatáseredményeit. Helyet adtunk mintaként fiatal kutatók tárgyi elhatárolásban talán szűk, de elmélyedő és biztos módszerű dolgozatainak éppúgy, mint érdemekben gazdag vezető tudósaink gondolatébresztő és irányt mutató értekezéseinek. A tárgyi vagy módszertani szempontból újat nyújtó tanulmányok sorában nem hiányoznak olyanok sem, amelyek igazolják, hogy a Karunkon folytatott kutatómunka nem szakadt el a gyakorlati élettől, szocializmust építő országunk szükségleteitől. Van olyan cikk, amelyik egyik intézetünk jelenlegi tudományos munkájáról, egy másik egy más intézetünk történetéről számol be. Cikkíróink kivették részüket haladó hagyományaink ápolásából. Mindezek ellenére korántsem állítjuk, hogy az évkönyvben elértük azt a célt, amely felé törekedtünk. Ha talán sikerült is érzékeltetni a Természettudományi Karnak mint egésznek szellemi sokrétűségét, sokkal elmosódottabban rajzolódik ki az egyes intézetek arcéle. Némi mentségünkre szolgál ugyan a rendelkezésünkre álló tér korlátozottsága, mégis be kell vallanunk, hogy nagyobb körültekintéssel és főleg több szerkesztői tapasztalattal ezt a teret is jobban kihasználhattuk volna. Vissza