Bűnösök a bűnösöknek

Előszó

Kedves Testvérek! Itt, Sándor sírjánál tekintsünk bele a mi időnkbe, úgy ahogy Pál apostol tárja elénk. Az 1. Korintusi levélben azt tanácsolja: tekintsétek a ti kiválasztásotokat, atyámfiai. Nem sokan vagytok nemesek, erősek, hiszen a világ megvetettjeit választotta ki az Isten, hogy a valamiket megsemmisítse. Az egyház, a Krisztus teste nem elit vagy ha mégis, nem a származásbeli elit. Olyan közönséges átlagemberekből áll, mint mi vagyunk, akkor is, ha akadnak rendkívüli egyéniségek közöttünk, de nekik nehezebb aq dolguk. Aki olyan adottságokkal szegődött el Krisztus szolgálatába, mint Joó Sándor, varázslatos, vonzó egyéniségével, óriási intellektusával, megterhelve szorgalmas önképzésével, annak bizony nehezebb volt megharcolni azt a harcot, hogy önmagát háttérbe állítsa és ne magát mutogassa, hanem Jézus Krisztust mutassa fel. Hiszen bármi szépet tudjunk adni magunkból, abból örökélet, üdvösség soha nem származhat. Nem lett volna Pasarétből élő gyülekezet, ha csak egy nagyszerűen beszélő, fiatal, vonzó lelkész áll ott. Jézus Krisztus állította föl, hozta életre a pasaréti gyülekezetet, és annyi lett belőle, amennyit Joó Sándor nem takart el. Ezt ő tudta, mondta is nekünk.
Tizennégy hónapig tartó vizsgálati fogságom alatt a Gyorskocsi utcában, amikor ő már a maga vizsgálati fogságában ül, többször szóba került a neve. És hát persze, a nem éppen művelt ÁVH-s tisztek igyekeztek minden nem-kommunistát lehúzni, hogy a maguk alacsonysága ne tűnjön ki olyan borzalmasan. Gúnyosan mondták: Joó Sándor, aki hisz Istenben, eleve nem lehet intelligens ember. Ezzel én is le voltam értékelve, de ezt az ember - velük szemben - boldogan el is vállalta. Aztán még hozzátették: megszoktuk mi hallgatni Joó Sándort, hiszen mindig beülünk a gyülekezetbe. Vissza