Baba

Előszó

Részlet a könyvből:

A pesti gyors.
Kinderéknél aznap nagymosás volt. A mosóteknő kint állt az udvaron, az eperfa alatt s a fal tövében letakart üstben, szappanos-víz rotyogott. Már kékitőzték a ruhát. A hideg átlátszó-kék lében fehéren úszkáltak a párnahajak és a kiázott-kezű mosónő fáradtan hajigálta a kimosott lepedőket egymásután a nagy dézsába. Hajnali négy óra óta állt a teknő előtt, mostmár hatfele járt és az ebédidőn kivül nem volt pihenője egy. perc sem. Kinderné reggel óta kint ült az eperfa alatt és ellenőrizte a munkát.
- Drága a napszám . . . nem végeznek, ha nem nézek a körmük alá . .. Ezt ebédután az urának mondta, Kinder Ottónak, amikor megkérdezte tőle:
- Mért nem dőlsz le fiam egy órácskára a kis diványra?
Kinder Ottó irodatiszt volt a pénzügyigazgatóságnál. Szelid, kopott, kékszemű ember, akinek huszonegyéve, amióta elvette feleségül Mester Júliát, nem volt más kötelessége: elsején hazahozni a fizetést és este tízkor bezárni a kapuajtót. És Kinder Ottó pontosan eleget tett mindakét kötelességének. Huszonegy év alatt nem hiányzott egy fillér sem a fizetésből és a kapu se maradt éjszakára soha nyitva a Kinder portán. De gondja se volt több a családfőnek. Ha néha kevés volt a pénz, amit haza hozott, az asszony teremtett valahonnan kis kölcsönt, vagy külön jövedelmet, minek folytassam, mindennemű intézkedés joga a feleségé volt a háznál... Vissza