Mérges puszta

Előszó

Részlet a könyvből-:

- Az igazat mondd, hol voltál tegnap este?
A férfi a tükör előtt állt és a nyakkendőjét kötötte. Szép, sötétkék selyem volt, ezüstfényű pettyel. A legújabb, a legdrágább, a legdivatosabb.
- Megint kiküldte a Kelemen a számlát. Hat selyeming kétszázhetven pengő - folytatta az asszony.
- Kérlek, majd kifizetem.
- Nekem azt mondtad, százhúsz az egész számla és már a mult héten elintézted.
- Rosszul emlékszel, kérlek.
- Te emlékszel rosszul. Állandóan gyengül a memoriád. Elfelejtetted már a gimnáziumból? Mendacem opportet esse memorem...
A férfi a kabátját vette. Könnyű, sötétszürke szövet volt, valódi angol, újdonság, csak egyetlen szabó hozatott ebből a szövetből az egész városban.
- Itt hátul húz a kabát, - mondta az asszony - egy ilyen drága helyen jobban vigyázhatnának.
- Neked semmi se jó.
- Neked pedig semmi se drága. Ha már ennyit költesz, legalább ízlésed lehetne. Azonkívül jobban vigyázhatnál a ruhádra. Látod ezt a foltot? Ez a tegnapi halmayonnaise. - Már szaladt is, cipőjének a sarka végigkopogott a lakáson. Hozta a benzint.
- Megőrültél? Benzinnel akarsz bekenni? Rettenetes vagy. Ez a mániád, az örök pucolás. A ruhám vagy ecetszagú, vagy naftalinos, vagy messziről árad róla a szalmiákszesz.
Elővett egy fehér linonkendőt és bedugta a szivarzsebébe.
- A zsebkendőket már kifizetted? - kérdezte az asszony. Vissza