Előszó
Részlet a műből:
"- Susan Gaylord férjhezmegy! Olyan tisztán hallotta, mintha mondta volna mellette valaki. Talán a fák köröskörül? Vagy a kismadár az óriás szil tetején, a közelben, ahol együtt...
Tovább
Előszó
Részlet a műből:
"- Susan Gaylord férjhezmegy! Olyan tisztán hallotta, mintha mondta volna mellette valaki. Talán a fák köröskörül? Vagy a kismadár az óriás szil tetején, a közelben, ahol együtt sétáltak, Mark meg ő, az erdőmélyén...? A koratavaszi kis patakocska éles, vékony hangon lármázott mellettük és Mark mély hangon, csöndesen, szinte alázatosan kérdezte:
- Susan...akarnál...tudnál a feleségem lenni? Ó, előre tudta, hogy Mark erre a napra és erre az órára tervezte a vallomást. Meglepetést nem várt ettől a fiútól, akit azóta ismert, hogy egy közeli farmról kisdiák korában idekerült. Nyurga volt, félénk. együtt mentek az iskoláig és haza is. A leány mindig vidám volt és csinos, a fiú nagykezű, kicsit félszeg, de mindig elől járt a sok fiú között, akik közeledtek hozzá... Nagyon jól érezte Susan, hogy első naptól fogva tetszik neki.
- Úgyis férjehz akarok menni, - mondta neki ott az erdőben, hátravetve a fejét. - Ha pedig férjhezmegyek, csak neked leszek a feleséged. A fiú megremegett. Susan érezte, hogyan reszket két nagy, erős keze, amit a vállán tartott. Igen... Férjhez fog menni... sok mindent akart megtenni ezen a világon s most határozott: először ezt veszi sorra.
Férjhezmegy.
Mark magához vonta őt. Susan érezte a fiú erős, inas testének szokatlan közelségét. Nem volt kicsiny ő sem és elég izmos is volt, de mellette egészen csöppnek tűnt."
Vissza