Búvár 1937. december

Előszó

Ne csodálkozzék az olvasó, hogy e helyen most a gyakorlati élet embere szólal meg. És pedig olyan kérdésről mondja el gondolatait, amely látszólag távol áll a mindennapi élet hullámveréseitől: beszél a tudomány és erkölcs viszonyáról. Hogyha nyitott szemmel forgolódunk a mindennapi életben, hamarosan észrevesszük, hogy nagyon is gyakorlati jelentősége van a tudomány és erkölcs egymásra való vonatkozásainak, hiszen lépten-nyomon találkozunk hol az egyikkel, hol a másikkal. És hogy mekkora összefüggés van köztük, az menten világos, amint kissé jobban megvizsgáljuk hatásaikat.
A tudomány áldásait napról-napra élvezzük. Életünk elképzelhetetlenül szegény volna a modern tudomány vívmányai nélkül. Tudjuk azt is, hogy vannak természettudományok és vannak szellemi tudományok. E két nagy csoporton belül pedig tárgyuk és módszerük alapján különféle tudományágak alakultak ki. S minél szélesebb mederben folyik a tudományos kutatás, annál inkább szaporodik a tudományágak száma, akár a szellem tevékenysége, akár pedig a természet a kutatás tárgya. Vagyis az emberi tudás növekedésével fokozatosan szétágaztak a tudományágak, mert bizonyos tárgyról való ismereteink szükségszerűen elkülönültek már tárgyról való tudásunk csoportjától és lassanként önállósultak. Mondhatjuk azonban úgy is, hogy a tudomány maga voltaképpen ma is egy, ágai azonban különfélék. Csak az egyszerűbb és világosabb nyelvhasználat az oka, hogy sokféle tudományról, erről vagy arról a tudományról beszélünk. Akárhány ága van vagy lesz is a tudománynak, mindenkoron egy a célja: az igazság megismerése. Vissza