Manfréd/Kain/A chilloni fogoly/Beppo és kisebb költemények

Előszó

1924-ben volt évfordulója annak a napnak, melyen száz évvel ezelőtt gyászba borult a szabadságért küzdő Görögország : meghalt 37 éves korában a philhellének legnagyobbja, lord Byron, aki nemcsak szóval, hanem tettel is elő akarta mozdítani a nagy viadal sikerét. S midőn abban az esztendőben, annak a gyásznak centenáriumán, mindenfelé felújította emlékezetét a művelt világ, melynek minden kultúrnépe évtizedeken át lelkesült érte, tanulmányozta, fordította és utánozta munkáit: ünnepeltük nevét mi magyarok is, akik közt annyi rajongó bámulója akadt, akiknél nagy államférfiak és nagy költők hirdették dicsőségét és akiknek irodalmában is nyomot hagyott az ő lángszelleme.
És itt legyen szabad rögtön arra utalnom, hogy mindjárt Byron életének ama végső szakában, mely az ő hellaszi útját öleli fel, legelsőnek egy olyan névre bukkanunk, melynek igen jó hangzása van a mi országunkban is. Sir John Bowringet értem, a legelső angol embert, aki megtanult magyarul, hogy költőinket eredetiből fordíthassa. A Poetry of the Magyars szerzője harmincegy éves volt, amikor egyik legbuzgóbb tagja lett annak az angliai bizottságnak, mely a görög szabadságharc támogatása céljából alakult. Vissza