Őfelsége kapitánya

Előszó

A KAPITÁNY
Alig pirkadt, amikor Hornblower kapitány feljött a Lydia hátsó fedélzetére. Bush, az első tiszt, éppen megfigyelő szolgálaton volt; csak megérintette ujjával sapkáját, de nem szólt egy szót sem. Hét hónapja tartott már az út anélkül, hogy partot értek volna és ennyi idő alatt nem csoda, hogy kitapasztalta kapitánya szokásait. Az új napnak ebben az első órájában tilos volt megszólítani a kapitányt és megzavarni gondolataiban.
Az állandó parancs értelmében - most már, a végtelenbenyuló utazás hosszú hónapjai után, szinte gépies rendben és megszokottságban multak a napok - Brown, a csónakmestere gondoskodott arról, hogy a hátsó fedélzet szélfelőli oldalát első hajnali szürkületkor felsúrolják és homokkal felszórják. Bush és a tengerészkadét, aki vele volt, azonnal visszavonultak a szélárnyékos oldalra, amint Hornblower megjelent és Hornblower megkezdte napi egyórai sétáját, fel-alá, fel-alá, a huszonegy láb hosszú fedélzeten. A kicsi sétahely egyik oldalát a hajóágyú csúsztatói, másik oldalon a fedélzetbe csavart vasgyűrűk határolták, amelyekbe az ágyúk vontatóköteleit erősítették. A kis fedélzetdarabka, amelyen Hornblower mindennapi reggeli sétáját végezte, öt láb széles és huszonegy láb hosszú volt.
Fel-le, fel-le járt egyre Hornblower kapitány. Bár egészen belemerült gondolataiba, alárendeltjei tapasztalatból tudták, hogy tengerész-ösztöne egészen éber volt. érezte arcán Vissza