A csendes bolygó

Előszó

Részlet a könyvből:
"Alighogy lehullottak a zivatar utolsó cseppjei, a turista zsebébe gyömöszölte a térképet, megigazította csomagját fáradt vállain, és a hatalmas gesztenyefa oltalma alól az út közepére lépett. Nyugat felől a naplemente erőszakos, sárga fénye ömlött át a felhők résén. A hegyek fölött azonban, amerre az út vitt, fekete volt az ég, mint a nedves pala. Fűről és fáról csepegett a víz. Az út csillogott, akár egy folyó. A turista nem fecsérelte idejét a tájra. Az olyan vándor határozottságával eredt neki, aki nemrég jött rá, hogy messzebb kell mennie, mint ahogy tervezte. Ami azt illeti, egészen pontosan ez volt a helyzet. Ha úgy döntött volna, hogy visszanéz - nem tette -, láthatta volna Much Nadderby templomtornyát, és elátkozhatta volna azt a barátságtalan kis panziót, melyben, noha nyilvánvalóan üres volt, nem kapott szállást. A panzió gazdát cserélt azóta, hogy ő utoljára errefele túrázott. A kedves öreg háziurat, akire számított, felváltotta valaki, akit a csaposlány „a lady"-ként említett. A lady szemmel láthatólag a brit panziósoknak ahhoz az ortodox iskolájához tartozott, amely a vendéget fölösleges kényelmetlenségnek tekinti. A turistának nem volt más választása, mint hogy eljusson Sterkbe, amely még vagy hat mérföldre volt, a hegyek túloldalán. A térkép szerint ott a legközelebbi fogadó. A turista elég tapasztalt volt ahhoz, hogy ez a hír ne keltsen benne vérmes reményeket. Vissza