Szkítiától Camelotig

Előszó

Kevesen vannak, akik még nem hallottak Arthur királyról és a Kerekasztal lovagjairól, de talán még ennél is kevesebben vannak, akik képesek arra, hogy ezt a számos változatban megjelenő legendakört mély erkölcsi, történelmi vagy drámai érzékenység nélkül olvassák. Nyugaton - és ezáltal a világ nagy részén - az eposzok és mítoszok közül az Arthur-ciklus gyakorlata az egyik legnagyobb hatást a modern kultúrára. Senki nem ír színdarabokat vagy musicaleket a Rig-védából, az Iliászból, az Odüsszeiából, a Beowulfból, vagy - Wagner kivételével - az északi népek regéiből, az Arthur-legendakörön alapuló írások viszont a mai irodalom, sőt a népszerű irodalom szerves részét képezik. A Camelot című musical két évtizeddel ezelőtt óriás sikert aratott, a filmrendezők pedig ma is forgatnak Arthur királyról szóló filmeket. A legtöbb olvasó nem csupán az Arthur-ciklus díszleteit, meseszerű helyszíneit és a lovagi élet szabályait ismeri, hanem az általuk képviselt értékrendet is, pontosabban annak is a 15. században Sir Thomas Malory romantikus középkori víziója által "kanonizált" változatát, hiszen e népszerű mű nem igényelt sok magyarázatot. Camelot és lakói történetében kevés az idegennek, megmagyarázhatatlannak tűnő elem, és aligha szükséges magas szintű fejtegetés ahhoz, hogy megértsük az eseményeket és azok okait, ezzel szemben az olvasó gyakran értetlenül fogadja az olyan hősök indítékait és cselekedeteit, mint Sigurd (Siegfried), Beowulf, sőt Achilles vagy Agamennon, nem is szólva a tőlünk még távolabb álló Rig-véda szereplőiről, Indráról és Visnuról, akiknek még a felszínes megértéshez is komoly előzetes ismeretek szükségesek. Arthur és lovagjai, a lovagi erények romantikus megtestesítői oly közel állnak a mai nyugati gondolkodáshoz, hogy talán némi egykedvűséggel olvassuk a legendák eredetéről vagy fejlődéséről szóló magasröptű tanulmányokat, s valójában fel sem merül bennünk, hogy ilyen közismert irodalmi alakok eredetét esetleg egy távoli, egzotikus világban keressük.
Ez a könyv pontosan ezt teszi: az Arthur-legendák gyökereit egy csaknem teljesen megsemmisült civilizációban keresi, miközben feltárja egy elveszett világ apró részleteit, és arra kényszerít minket, hogy megvizsgáljuk Európa egy távoli, kevéssé ismert szegletét, a Kaukázus világát. Ez az úttörő elképzelés bizonyára vitát vált majd ki az Arthur-ciklussal foglalkozó tudósok körében, és egyben megkérdőjelezi a nyugati kultúra jelentős részének eredetéről bennünk élő kép helyességét. A hagyományokhoz ragaszkodó tudósok ellenállása miatt talán csak fokozatosan, de végül mégis kikényszerítheti az Arthurral foglalkozó tudományterület újragondolását, és az érintetteknek nemcsak az iráni nyelvű nomád szkíták, alánok és szarmaták elveszett civilizációjával kell majd megbarátkozniuk, hanem fennmaradt utódaik, a Kaukázusban élő oszétok színes hagyományaival is. Vissza