| Prológus: Menjünk oda, ahová az istenek jelei és ellenségeink igazságtalanságai szólítanak! Alea jacta est! | 9 |
| Első rész | |
| Nem elég megtanulnod, hogyan küzdj a karoddal; azt is tudnod kell, hogyan vesd be szód és szellemed... | 17 |
| Még nincs tizenhat éves... Már tudja, hogy a kard és a szó mellett a hatalom forrása a pénz | 24 |
| Szabad-e hinni Sulla szavának, aki diktátornak nyilvánította magát? | 32 |
| Első ízben fenyegetik az életét, első ízben megy az istenek döntése elébe... | 39 |
| Második rész | |
| Ég a vágytól, hogy tegyen valamit. A többiek a vállukat vonogatják. Még csak tizenkilenc éves, semmi háborús tapasztalata... | 45 |
| Tedd azt, ami jólesik, itt minden a tiéd, ha úgy akarod, mondja Nikomedész, és melléje fekszik... | 52 |
| Ez a törvény. A vesztes meghal vagy rabszolga lesz. Mindenkinek ez a sorsa, aki Róma ellen kél. A világ rendje ez | 57 |
| Harmadik rész | |
| Pompeiust kell legyőzni! Amikor a földön hever majd törött karddal, a szenátusnak nem lesz többé hatalma | 63 |
| Róma népének tudnia kell, hogy Gaius Julius Caesar Venus büszke leszármazottja | 72 |
| Ezernyolcszáz kiló aranyat követelj! Mert engem sértesz meg, ha keveset kérsz | 79 |
| Negyedik rész | |
| A nép azt üvölti, új harcot akar. Fel kell hát állni, felé fordulni és odakiáltani: "Róma polgárai, én megadom nektek!" | 87 |
| Megfutamítottak több ezer katonát... Egy volt thrák pásztort, Spartacust választották meg vezérüknek! | 95 |
| A bátyám nem szeret téged. Cato szerint te a Kicsapongó, a Görög, Bithünia királynéja vagy, király akarsz lenni Rómában... | 102 |
| Ötödik rész | |
| Hirtelen eszébe jut, hogy Nagy Sándor harminchárom évesen már beteljesítette dicső, szinte isteni küldetését... | 111 |
| Te egyedül választhatod meg utadat, Brutus. Tedd azt, de tudnod kell, ez az út énhozzám vezet... | 118 |
| Még Cicero, a nemességet a plebs ellenében védelmező praetor is beszédet mond Pompeius méltatására! | 127 |
| Ami igaz, az igaz, Egyiptom egy gyöngyszem, egy éléskamra. Ahová lépsz, arany, ahová lépsz, búza... | 137 |
| Anyám, ma este vagy főpapként látsz, vagy Róma menekülő számkivetettjeként... | 146 |
| Az istenek és királyok fia íme pontifex maximus. Amit magáért tesz, Rómáért teszi... | 151 |
| Hatodik rész | |
| Pompeius talán megtanulta az ázsiai provinciákban, mit is jelent királynak lenni, és be akarja vezetni a monarchiát? | 163 |
| Megengedhetetlen a gyanúsítás. Az enyéimre, Caesar feleségére a gyanú árnyéka sem szabad vetődnie! | 174 |
| Már csak a dicsőség megszerzése van hátra. Ehhez háborúra van szükség, amely egyben bőséges zsákmányt jelent... | 180 |
| Ha mi hárman egységre lépünk egy triumvirátusban, senki sem tudja ránk kényszeríteni a törvényeit! | 188 |
| Róma tele van vad, csavargó kutyával. Girhesek, kiéhezettek. Konzul vagyok, táplálni tudom őket... | 195 |
| Hetedik rész | |
| Jöjjenek csak Gaius Julius Caesarért, aki prokonzul Gallia Cisalpinában, Illyricumban és a Narbonensisben! | 211 |
| Végre több ezer embernek adhat parancsot, akik elébe állnak, dárdával a kézben. Egy domb lejtőjén sorakoztatja fel őket... | 217 |
| Az arvernusok és a sequanusok germán zsoldosokat hívtak Galliába. Tizenötezren lépték át a Rajnát... | 225 |
| Caesar azt mondja, valamennyi gall nép körül a belgák a legbátrabbak. A germánoktól származnak... | 234 |
| Háborút kell viselnie Róma nagyságáért, hogy területeihez csatolhassa a Hosszúhajúak Galliáját... | 245 |
| Caesar most a X. légió élén halad egy folyó mentén, melynek Looire a neve... | 252 |
| Találkozott Vercingetorixszal, a büszke tekintetű ifjú arvernussal, Celtill király fiával. És Celtillt Caesar Róma barátjának ismerte el... | 261 |
| Azt akarja, hogy Róma ne kételkedjék Britanniában aratott győzelmében, és ünnepeljék meg átkelését a Rajnán... | 271 |
| Caesar úgy határozott, hogy elefántot fog bevetni. Galliából hozták át hajón Britanniába... | 278 |
| Nyolcadik rész | |
| Ezek a gallok bátrak, sőt rettenthetetlenek! Vercingetorix a megfegyelmezésükön fáradozik, így hát veszélyesek is | 289 |
| Egy éjszaka a felderítők jelentik: Vercingetorix csapatai elhagyták táborhelyüket. Csapda? Megfutamodás? | 303 |
| Az allier-i átkelés megtörtént. És Vercingetorix bujkál. A szerepek felcserélődtek, most mi követjük őt! | 313 |
| Többen vannak, mint mi. Jöhetnek ide egész Galliából, százezrével! | 325 |
| Fütyülnek a nyílvesszők. Harsognak a trombiták Alesiában. Vercingetorix kihajtja csapatait a városból... | 334 |
| Vercingetorix már csak kalitkában fekvő test, melyet egy szekér fuvaroz a légiók nyomában... | 341 |
| Kilencedik rész | |
| Nem hagyja magát kirekeszteni a hatalomból, mely felé folyvást halad, mióta születésekor az istenek kiválasztották... | 349 |
| Javasolja, hogy lemond parancsnoki posztjáról, ha Pompeius ugyanezt teszi. Vállalja, hogy Rómától távol tölti a 49. évet | 357 |
| Tizedik rész | |
| Elsőnek Pompeius seregét, talán harmincezer jatonát kell legyőzni. A szenátus támogatását élvezik... | 363 |
| De Massalia nem adja meg magát! Pompeius hajóit a város lakói lelkesen fogadták... | 373 |
| Nekünk nincs más, Caesar, mint a kövek, hogy megvédjük magunkat. És jönnek az íjászok sok ezren! | 385 |
| Karjai mezítelenek, táncoltatja őket maga körül, amikor beszél. Azt mondja, ő Kleopátra, XIII. Ptolemaiosz nővére | 402 |
| A szenátus megadta neki a konzuli címet öt évre, továbbá a tribunusok hatáskörét és előjogait haláláig | 417 |
| Két karjába veszi, lepergeti a homokot, és felkiált: "Afrika, az enyém vagy!" | 424 |
| Új időhosszra kellene átállítani az esztendőket: állhatnának 365 napból... | 432 |
| ...Hispániába indul nyolcvan cohorsszal és nyolcezer lovaskatonával... | 444 |
| Azt állítják, király akarsz lenni. Azt is mondják, hogy Alexandriában akarod megkoronáztatni magad... | 452 |
| Cassiusra és Brutusra gondol, akik rossz álmaiban feléje közeledtek... | 464 |
| Epilógus: Mintha az éjszaka borult volna rá egész életére... - Tu quodue, mi fili! Te is, fiam! | 472 |
| Idegen szavak és kifejezések | 487 |
Folytatás Microsoft-tal