Előszó
Részlet:
"Tavaly szeptemberben a külföldi hírekből arról tájékozódhattunk, hogy Bulgáriában küszöbön áll a polgárháború: egy kis falusi közösség összetűzésbe keveredett a helyi roma maffiavezérrel, majd erőszakos, gyűlölködő hangú cigányellenes demonstrációk kezdődtek az ország több pontján, beleértve Plovdivot és Szófiát is. Szinte pogromhangulat uralkodott el nagyjából ötven településen, a romák is felfegyverkeztek, s néhány hét alatt megszámlálhatatlan alkalommal kellett kivezényelni a rohamrendőrséget. Mindez közvetlenül az elnökválasztás előtt történt, így az ügy szervesen beépült a pártok választási kampányába, s még a legváratlanabb források is - így például a Facebookon a Plovdiv kulturális eseményeit népszerűsítő oldal - indulatosan cigányoztak, és az adócsalás és a bűnözés összefüggéseiről magyaráztak.
Az ehhez hasonló szélsőséges, erőszakos gyűlöletkeltő mozgolódások nálunk sem szokatlanok, sőt a térség több országában is rendszeresen előfordulnak kisebbségellenes összecsapások, a nyugati sajtó és az akadémiai világ pedig aggódik, hogy Kelet-Európában soha nem látott mértékben megerősödtek a szélsőjobboldali mozgalmak. Mind a bulgáriai, mind a magyarországi esetek - melyeket ki lehetne egészíteni szlovák, román, cseh és más példákkal is - nagyjából azonos időben, a kilencvenes évek legvégén, majd a kétezres évek elején kezdtek elterjedni, és csatornázták be hasonló mobilizációs repertoárokba a helyben felgyülemlett frusztrációkat.
Bár kisebbségek és a többség súrlódásai nem 21. századi jelenségek, mégis a kétezres években kezdtek megszaporodni helyi szinten ezek a konfliktusok, miután a kilencvenes évek optimista korszaka végén a neoliberális irányvonalat követő kormányok sorra megszorításokat kezdtek bevezetni a szociális szférában, és ezzel az elszegényedő rétegek még jobban a perifériára szorultak. Állandósult a tartós munkanélküliség és a létbizonytalanság azokban a régiókban, ahol a lakosság többnyire mezőgazdasági munkából élt, vagy a környékbeli gyárakban dolgozott, és ez rányomta bélyegét azokra a közösségekre, ahol korábban közösen dolgoztak, egymás mellett éltek romák és nem romák, muszlimok, keresztények és ateisták.
Az ezzel párhuzamosan kiéleződő helyi konfliktusok valójában nem a helyszínen generálódtak, hanem a politikai és gazdasági központokban, de a hullámok mégis lokális szinten csapódtak le. A mindenkori politikai elit, mind a kormány-, mind az ellenzéki oldal, a konfliktusok etnikai voltát emelik ki. Ugyanezen törésvonalakat hangsúlyozza a mainstream média és gyakran a legjobb indulatú civilszervezetek is, de sokszor a tudomány se tud ezeken továbblépni."
Vissza 
