Caffé Hungaria

Fülszöveg

Bár e regény szerzője az 1956-os magyarországi forradalom számos túlélőjével személyesen is találkozott, a forradalom mégis mindössze a hátterét, apropóját adja a főhős, a híres televíziós, de a nyomtatott sajtóban is dolgozó újságíró, Edoardo Limentani személyes történetének elmeséléséhez, aki ötven év elmúltával éli újra a forradalom légkörét, történéseit. Mindazonáltal az események és a szereplők teljes mértékben az író képzeletének szüleményei, mely képzelet nem egyszer megváltoztatta, átformálta, olykor egy egyetlen szólamú dallamban sűrítette eggyé egy egész nemzet álmait és lángoló szenvedélyét.
„Edoardo tulajdonképpen már egy ideje Budapestre költözött. A Duna-parti lakást anyai nagyanyjától örökölte, még az 1989-es rendszerváltást követően. Egy szomszédasszonyt kért meg akkoriban, hogy néha szellőztessen ki. Ha ideje engedte, mindig szívesen utazott ide, s olykor e látogatások egész hosszúra nyúltak. Szerette a várost, sok titkát ismerte. Most pedig már a könyvtára és a... Tovább

Fülszöveg

Bár e regény szerzője az 1956-os magyarországi forradalom számos túlélőjével személyesen is találkozott, a forradalom mégis mindössze a hátterét, apropóját adja a főhős, a híres televíziós, de a nyomtatott sajtóban is dolgozó újságíró, Edoardo Limentani személyes történetének elmeséléséhez, aki ötven év elmúltával éli újra a forradalom légkörét, történéseit. Mindazonáltal az események és a szereplők teljes mértékben az író képzeletének szüleményei, mely képzelet nem egyszer megváltoztatta, átformálta, olykor egy egyetlen szólamú dallamban sűrítette eggyé egy egész nemzet álmait és lángoló szenvedélyét.
„Edoardo tulajdonképpen már egy ideje Budapestre költözött. A Duna-parti lakást anyai nagyanyjától örökölte, még az 1989-es rendszerváltást követően. Egy szomszédasszonyt kért meg akkoriban, hogy néha szellőztessen ki. Ha ideje engedte, mindig szívesen utazott ide, s olykor e látogatások egész hosszúra nyúltak. Szerette a várost, sok titkát ismerte. Most pedig már a könyvtára és a régi iratai nagy részét is ideszállíttatta. Bár mindenki kommentátorként, publicistaként tartotta számon, ő nem annak tekintette magát. Mindig elutazott a helyszínre, látni, hallani akarta, mi történik ott, mielőtt írni kezdett volna róla. Soha nem fordult elő, hogy elküldte a forgatócsoportot, s ő ne tartott volna velük. Mindig ő érkezett meg elsőként a fogatási helyszínre. Meggyőződése volt, hogy a szakmai tisztesség és az önmagunkkal szembeni becsület az alapja mindennek. „Ha valakinek nem tiszta a lelkiismerete" - mondogatta -„akkor nem lesz képes másokra sem odafigyelni." E regény lapjain ismert és kevésbé ismert személyiségek vonulnak fel, múltbéli és a jelenben élő írók, művészek, újságírók, elragadó nők, kiknek az élete, megélt és újraélt szerelmi történeteikkel egy elképzelt, regényes álomban fonódnak össze a főhős életével. Vissza