Caius Suetonius Tranquillus cum animadversionibus Io. Augusti Ernesti

Előszó

Részlet a könyvből:

2. Vespasianus Sabinumban született, Reatétól északra, egy Phalacrine nevű kicsiny faluban, november tizenhetedikén este, Q. Sulpicius Camerinus és C. Poppaeus Sabinus consulsága alatt, öt évvel Augustus halála előtt; atyai nagyanyja, Tertulla nevelte cosai birtokán. Ezért a helyet, ahol bölcsője ringott, még császár korában is gyakran felkereste, a villát pontosan úgy őrizte meg, eredeti alakjában, nem akarta, hogy a szemének kedves, régi tárgyakat nélkülöznie kelljen; nagyanyja emléke oly kedves volt neki, hogy vallásos ünnepeken és egyéb szent napokon mindig az ő ezüst pohárkájából ivott. Nagykorúságának elérése után sokáig nem akarta a széles bíborsávot hordani, pedig azt már a bátyja is megkapta; végül egyedül anyja tudta rábírni, hogy kérjen engedélyt e jelvény viselésére. Anyja ezt inkább a gúny erejével, semmint kéréssel vagy tekintélyével érte el; bátyja helycsináló szolgájának nevezte ugyanis Vespasianust. Mint katonai tribunus Thraciában szolgált, quaestor korában Cretát és Cyrenaét sorsolták ki neki tartományként. Később aedilisi, majd praetori tisztségre jelölték; aedilisi pályázatán előbb megbukott, és később is csak nagy keservesen, hatodiknak nyerte el a hivatalt: emezt ellenben, mihelyt megpályázta, az elsők között el is nyerte. Praetor korában, hogy a senatusra dühöngő Caius előtt mindenáron érdemeket szerezzen, a senatus ülésén azt követelte, hogy a császár germaniai győzelme emlékezetére rendezzenek soron kívüli játékokat, és javasolta, hogy súlyosbítsák az összeesküvők büntetését azzal is, hogy el se temetik őket. Köszönetet mondott továbbá a császárnak ugyancsak e nagytekintélyű rend előtt, hogy őt egy vacsorameghívás tisztességére méltatta. Vissza