| Kit lepjek meg e kedves új kötettel | 5 |
| Kismadár, szemefénye kedvesemnek | 7 |
| Oly kedves nekem ez, miként a fürge | 7 |
| Sírjatok Venusok, ti is Cupidók | 7 |
| E kis hajó, mely itt pihen, barátaim | 8 |
| Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást | 9 |
| Flavius, ki a kedvesed? Hiszen ha | 10 |
| Kérded, Lesbia, csókot adni hányszor | 10 |
| Szegény Catullus, épp elég az őrjöngés | 11 |
| Jó Veraniusom, te többretartott | 12 |
| Varusom, mikor éppen őgyelegtem | 12 |
| Furius s Aurelius, Indiát is | 13 |
| Marrucinus Asinius, be csúnya | 14 |
| Nálam jó lakomát ehetsz, Fabullus | 15 |
| Drágább, mint a szemem világa csak ne | 16 |
| Hogyha tán a jövőben egynehányan | 16 |
| Rádbízom magam és reád szerelmem | 17 |
| Majd szátokba s a seggetekbe fúrom | 17 |
| Ó, Colonia, nagy hidat kívánsz, ünnepi táncod | 18 |
| Ó, Aurelius, éhezések atyja | 19 |
| Varus barátom, ismered jól Suffenust | 19 |
| Pénzed nincs soha, nincs neked cseléded | 20 |
| Ó, Juventiusok virága, legszebb | 21 |
| Nyulacska szőrénél puhább kis férfiszabja, Thallus | 22 |
| Házacskádra a déli szél sosem fú | 22 |
| Ős falernusi borfiúja, hozz már | 23 |
| Piso társai, könnyű vándorok, ti! | 23 |
| Ki tudja nézni ezt, ki tudja túrni is | 24 |
| Alfenus, szerető társaidat megcsalod álnokul | 25 |
| Ó, Sirmio, te gyöngyszemecske minden szép | 25 |
| Vágyom rád, gyönyörű kis Ipsithillám | 26 |
| Fürdőtolvajaink jeles vezére | 26 |
| Dianát követő komoly | 26 |
| Gyöngédversű barátomat keresd föl | 27 |
| "Évkönyvek", Volusius-írta szar könyv | 28 |
| Parázna kocsma és ti kocsmatestvérek | 29 |
| Bánat gyötri Catullusod, keserves | 30 |
| Egnatius, mivel fehérfogú, mindig | 30 |
| Mily rossz szellemed űz, szegény Ravidus | 31 |
| Ameana, az ócska szerteprütykölt | 31 |
| Rajta, hedecasyllabus-sereg, mind | 32 |
| Üdvözlégy, te leány, te nem kis orrú | 33 |
| Kis birtokom, légy bár Sabinum, vagy Tiburs | 33 |
| Acmét tartja ölében és beszél is | 34 |
| Eljött már a tavasz meleg szelével | 35 |
| Éhes Socration s te Porcius, ti | 35 |
| Mézédes szemedet, Juventius, ha | 36 |
| Romulus unokái közt, ki most él | 36 |
| Tegnap, Licinius, pihenve, játszva | 36 |
| Úgy tűnik nékem, hogy az istenekkel | 37 |
| Mi az, Catullus, élni mért akarsz tovább? | 38 |
| Jót nevettem imént, a néptömegben | 38 |
| Otho csöpp feje, Erius parasztos | 38 |
| Ártatlan soraimra már megintcsak | 39 |
| Áruld el, kérlek, ha nem haragszol | 39 |
| Jaj de kedves eset, Cato, nevess jól | 40 |
| Összeillik a két parázna szépen | 40 |
| Nézd csak, Lesbia, Lesbiánk, barátom | 431 |
| Bononiából Rufa Rufulust szopja | 41 |
| Oroszlán szült-e libyai szirtek közt | 41 |
| Ó, ki fönt Helicon hegyén | 42 |
| Itt van az este, fiúk; nosza, keljetek: esteli csillag | 51 |
| A vízen sebes hajóján mikor Attis elutazott | 54 |
| Pelion-ormi fenyők, és törzsek, mondja a monda | 57 |
| Bár szakadatlan kín bágyaszt, s ez a mély szomorúság | 59 |
| Az, ki a tág égbolt minden sugarát kikutatta | 71 |
| Ó, te ki oly kedves vagy a férjnek is, és az apának | 74 |
| Hogy balsors-verten, keserű bajtól leteperten | 76 |
| Nem hallgathatom el, Múzsák, hogy mily komoly ügyben | 78 |
| Csak ne csodáld, Rufus, hogy olyan nő nincs, aki gyengéd | 81 |
| Mondja szerelmem, hogy férjéül kit sem akarna | 82 |
| Volt, aki hóna alatt, s méltán, dühödött bakot őrzött | 82 |
| Mást nem is ismersz már, egyedül - mondtad te - Catullust | 83 |
| Többé már ne reméld, hogy bárkit jóakaratra | 83 |
| Gelliusunk hallotta, hogyan szid bácsija folyton | 83 |
| Lelkem olyan mélységbe zuhant már, Lesbia, vétked | 84 |
| Visszatekintve ha lelhet örömre, ki tudja nagyon jól | 84 |
| Rufus, kit botorul hittem, s be hiába, barátnak | 85 |
| Gallus egyik testvérének gyönyörű felesége | 85 |
| Lesbius, az, kit nemzetségednél, te Catullus | 86 |
| Gellius, az mért van, hogy a szád, az a szép pici rózsás | 86 |
| Drága Juventiusom, nem akadt, mondd, ily sokaságból | 86 |
| Szívbeli hála gyanánt ha Catullus két szemefényét | 87 |
| Lesbia, férje előtt, szapul engem, szid szakadatlan | 87 |
| Khedvest mond, valahányszor kedvest mondana, mindig | 87 |
| Gyűlölök és szeretek. S hogy miért teszem? Én se tudom, hidd | 88 |
| Quintia soknak szép; hószínű a bőre, alakja | 88 |
| Egy nő sem mondhatja, hogy ily szerelemmel imádták | 88 |
| Mit tesz, Gellius, az, ki az anyját és a hugát is | 89 |
| Gellius oly karcsú! Mivel oly készséges az anyja | 89 |
| Mágus legyen a sarja tilos viszonyodnak anyáddal | 89 |
| Gellius, azt hittem, hogy hozzám ebben a vészes | 90 |
| Lesbia egyre csak ócsárol, folyton gonoszul szól | 99 |
| Nem töröm én magamat, Caesar, soha tetszeni néked | 99 |
| Mentula férfilotyó. Hát ezt teszi Mentula? Mondják | 91 |
| Cinnám Zmyrnáját láthatjuk végre: kilenc tél | 91 |
| Néma ölkébe ha bármi gyönyört befogadhat a sírban! | 91 |
| Vallom, hogy mindegy (másképp ne szeressen az ég sem) | 92 |
| Poshadt Victius, elmondhatni terólad, amit csak | 92 |
| Ambrosziánál jobb mézédes csókot oroztam | 93 |
| Caelius Aufilenust s Quintius Aufilenát | 93 |
| Sok nép országán jöttem, sok tengeren által | 94 |
| Drága barát bármily titkát ha közölte baráttal | 94 |
| Vagy megadod tízezer sestertiusom, nosza, Silo | 94 |
| Róla beszélnék rosszat, róla, ki életem, és ki | 95 |
| Mentula, lám, Heliconra akar felmászni: a Múzsák | 95 |
| Szép ifjút aki lát kikiáltó oldala mellett | 95 |
| Volt, aki vágyakozott, de reményeveszetten esengett | 95 |
| Cominius, vén csirkefogó, ha a nép akaratja | 96 |
| Életem, ígéred, hogy boldog lesz a szerelmünk | 96 |
| Aufilena, a jó szeretőt dícsérjük örökké | 96 |
| Aufilena, ki férjével megelégszik egészen | 97 |
| Sok jár házadhoz, Naso, de kevés, aki véled | 97 |
| Konzul először volt Pompeius, Cinna! s azévben | 97 |
| Mentula dús, mondják, s igazuk van: furmumi földje | 97 |
| Mentula birtoka nagy: harminc hold jó legelője | 98 |
| Buzgó lélekkel nem is egyszer versre vadásztam | 98 |
| Utószó | 101 |
| Jegyzetek | 113 |
Folytatás Microsoft-tal