Canterbury mesék

Előszó

Részlet:

Azt hisszük, a magyar irodalom régi adósságát rójuk le akkor, amikor magyar nyelven adjuk az olvasók kezébe a középkori angol irodalom legnagyobb írójának, Geoffrey Chaucernek Canterbury meséit. Chaucert eddig nálunk legfeljebb csak hírből ismerték, s a felszabadulás előtt, meg kell vallanunk, csak rossz hírből. Általában nálunk világirodalmi szakértők szemében is Chaucer a renaissance másod-, vagy harmadrendű vonalaként szerepelt, amolyan fegyelmezetlen Boccaccio-utánzóként.
Ebben nyilván nem irodalomtörténészeink ferde ízlése volt a ludas. Megítélésünk szerint - és, figyelembe véve azt, hogy a világirodalom remekeinek magyar nyelvre való átültetését legnagyobb költőink is elsőrendű feladatnak tekintették - a Chaucer-fordítás elmaradásának legfőbb oka politikai volt, Chaucer ugyanis, bár immár 600 esztendeje nyugszanak hamvai a Westminsteri-apátság költő-sírboltjában, veszély volt Magyarország feudális uralkodó rétege felé, amelynek támasztó pillére az egyházi, közelebbről a katolikus egyházi reakció volt. Vissza

Fülszöveg

Nagy hiányossága volt a magyar fordításirodalomnak, hogy a C a n t e r b u r y m e s é k k e l eddig még nem találkozhatott a magyar közönség. Néhány töredéke a Prológusnak és egyik-másik mesének megjelent itt-ott, de töredékességük észrevehetetlenné tette őket a gazdag magyar fordításirodalomban. Chaucer az angol világi irodalom első találkozása az európai irodalommal, ő maga is sokat járt Franciaországban és Olaszországban sokat látott és tanult és valami csodálatosan gazdag és friss hangot, levegős, játékos elbeszélőkedvet hozott magával. Nagyon sokat írt: vallásos versek, középkori románcok, allegóriák kínálkoznak a válogató ízlésnek. Legmaradandóbb alkotása azonban a Canterbury mesék.
Egy zarándokcsapat megy Canterburybe és útközben, hogy egymást szórakoztassák, mindegyikük elmond egy mesét. Minden rendű és rangú ember megfordul ebben a csapatban: az angol tizennegyedik század száz élő alakja, kövér, nőcsábász papok, liszttolvaj molnárok,
diákok, kóbor lovagok, hajósok, kereskedők eleven kavargása a Canterbury mesék. Vidám breugheli sokaság lovagol a friss áprilisi szélben és mindenki elmond egy mesét, pajzán, vidám, vagy vallásos történetet, ahogy gondolkodásának megfelel. Chaueer nyugodt, mosolygó realizmusa öntudatlan kritikája egy társadalmi rendnek, amelynek vezetői, a papok és a nemesek már kezdik elveszteni lábuk alól a talajt és elavult szokásaik és mindig új hazugságaik már komikusak az új világ embere előtt. Chaueer az angol irodalom első polgára, aki belekönyököl a papi és arisztokrata világrendbe és eleven realizmusával mindent elbeszél, leleplez, elárul róla. A polgárságnak még csak csirái ezek, de lehetőségeikben ott bujkált egy új társadalmi rend. Chaueer kezdetén van ennek a sarjadó kornak, de már észreveszi a feudális rendszer eresztékeinek lazulását, ő Shakespeareig az angol irodalom legnagyobb alakja. Ez a kötet nagy mulasztást pótol, amikor a magyar közönség elé viszi a Canterbury mesék válogatott darabjait. Az eredeti minden báját hűségesen tükröző fordítást fiatal műfordító-gárdánk legjobbjai végezték. Vissza