Carrie, drágám...

Előszó

Részlet a könyvből:

"Amikor Caroline Meeber a Chicago felé induló vonatba beszállt, egész csomagja kis bőröndből, olcsó krokodilbőr utánzatú kézitáskából, papirdobozban szerény kis ennivalóból és egy sárga bőrpénztárcából állott, mely vasutijegyét, papirszeletet nővére címével és négy dollárt tartalmazott. 1889 augusztusában történt. Carrie tizennyolc éves, nyilteszű, félénk, a tudatlanság és ifjúság álomképeitől lelkes teremtés volt. Lehet, hogy valami fájdalomhoz hasonlót is érzett a búcsúvételnél, - de semmiesetre sem olyan előnyök miatt, melyekről le kellett mondania. Amikor anyját búcsúzóul megcsókolta, zokogott és fojtogatta valami a torkát. Mikor a vonat elhaladt a malom mellett, ahol apja, mint napszámos dolgozott, a kedves zöld szín a falu körül, melyet utoljára látott, sóhajtást csalt ki belőle - és ezzel visszavonhatatlanul elszakadtak azok a kötelékek, melyek Carrie-t nagyon lazán lánykorához és otthonához fűzték. Természetes, még mindig ott volt a legközelebbi megállóhely, ahol kiszállhatott és visszatérhetett volna. A nagy, naponta közlekedő vonatokkal közel került város, Columbia, nem volt túlságos messze még ha Carrie Chicagoban is tartózkodott. Mit jelent néhány óra - néhányszáz kilométer? Rápillantott a papirszeletre, - megkérdezte magában, hogyan alakul majd minden. Nézegette a zöld, gyorsan elvonuló tájakat, amíg gyorsabban szálló gondolatai Chicagoról, sötét sejtelmekkel nem helyettesítették ezt a látványt." Vissza